Szondy-kultusz – a drégelyi hős kultusza és emlékezete
Drégelypalánk történetében számos felemelő eseményt és különlegességet is találhatunk, talán ezek közül a legjelentősebb a Szondy-kultusz és a köré épülő már-már szinte felsorolhatatlanul sok esemény, műemlék és intézmény. A településen az általános iskolától az egykori termelőszövetkezeten (TSZ) át a lakatos és ipari szövetkezetig megannyi minden viseli/viselte Szondy (Szondi) György nevét.
Hogy Szondy mégis miért tűnik ki a sok magyar hős neve közül, arra talán Acsády Ignác adja meg a leginkább lényeglátó választ: „Történelmünk tele van hősökkel, hazafiakkal, vértanúkkal, kik, mint ő, nemzetünknek áldozták életüket. Vannak köztük nagyobbak, kiknek élete és halála mélyebb és maradandóbb hatást gyakorolt az ország sorsárára: vannak olyanok, kik hatalmasabb eszközökkel rendelkezve, előkelőbb, fényesebb színpadra helyezve oly tettekkel szerezték meg a halhatatlanságot, melyek mögött a kis Drégely esete csekélységgé törpül. De a legnagyobbak, a legkiválóbbak közt is kevesen vannak, kik egyéniségük bájával, férfias jellemük varázsával, egész életük kristálytisztaságával, önfeláldozásuk nagyszerűségével oly igaz rokonszenvet élesztenének, mint Szondy György”.
Már a 19. században összefogott egész Hont vármegye, sőt az egész ország a hős várkapitány emlékezetének ápolásáért. Az egykori vármegyében a Hontmegyei Kaszinó Társulat már 1860-ban létrehozta a Szondi Emlékbizottságot, melynek a célja ekkor egy Szondi szobor állítása volt, később felmerült, hogy a hős várvédő tiszteletére inkább egy kegyeleti kápolnát emeljenek. A cél érdekében megkezdték az adományok gyűjtését és egy röpiratot is kibocsájtottak „Szózat a Szondy-emlék ügyében. Szobor-e vagy kápolna” címmel. Az adományok elkezdtek csordogálni, még maga, Erzsébet királyné (becenevén Sissi királyné) is adakozott 100 forintot. Az indítványt Báró Majthényi László főispán fogalmazta meg, mint írja: „A hazaszeretet, … megyénkben is nyert egy vértanut, bír egy megszentelt helyet”.
Az ügynek igazi lendületet az adott, amikor a bizottságba néhány köztiszteletben álló személyt is bevontak. Így lett a Szondi Emlékbizottság tiszteletbeli elnöke Simor János esztergomi hercegprímás és tagjai Arany János költő vagy Horváth Mihály történész. Ezt követően évekig vita folyt arról, hogy kápolna vagy szobor kerüljön felállításra, illetve arról is, hogy Ipolyságon a vármegye székhelyén vagy Drégelypalánkon a hős Szondi halálának helyszínén. A vitát Simor János döntötte el az emlékbizottságnak benyújtott 1873-as indítványával úgy, hogy a drégelyi csata közelében építsenek egy emlékkápolnát, és abban helyezzék el a hős szobrát – a hercegprímás magára is vállalta a kivitelezés teljes összegét, amely akkor 30.000 forintot tett ki.
1885-ben végül a kápolna és a szobor is elkészült, mivel a hercegprímás állta az összes költséget, így az addig összegyűjtött adományokat más Szondi-emlékekre tudták fordítani, így még abban az évben és az azt követő néhány évben egy sor Szondi-emléket hoztak létre: kiadták a Szondi Emlékalbumot és a drégelyi emléklapot, arany, ezüst és bronz Szondi-emlékérmeket készíttettek, melyeket Gerl Károly pénz és éremvésnök készített, Szondi-emlékfasort ültettek, illetve készült egy Szondi Emlékzászló, és egy Szondy-serleg is, valamint a Szondi Kápolnában egy szekrényt is felállítottak “drégeli ereklyék” névvel, amely Drégely várából összegyűjtött, és Szonditól vagy a várvédőktől származó tárgyakat tartalmazott. A Szondi kápolna avatóünnepségére versíró pályázatot is hirdettek, melyre negyvenhét pályamunka érkezett be.[1]
Az emlékválasztmány az utókor számára Szondi-emlékérmeket is készíttetett, által arany, ezüst és bronz példányokban. A bizottság a kettős ünnepség alkalmából drégelyi emléklapot és Szondi emlékalbumot is kiadott. Szondi György hősiességének dicsőítéséhez a Hont megyei nők is hozzájárultak, és egy emlékzászlót adományoztak Drégelypalánknak, melyet a bíboros engedélyével szintén a Szondi kápolnában helyetek el. Az Emlékbizottság döntött a kápolnában felállítandó szekrényről kialakításáról is, mely “drégeli ereklyék” névvel Drégely várára vagy annak hősére vonatkozó tárgyakat tartalmazott.
„Hol van a bérc, és a vár fölette,
Szondi melynek sáncait védlette,
Tékozolva híven életét;
Honnan a hír felszáll, s arculatja
Lángsugárit távol ragyogtatja,
S fényt a késő századokra vét?”
Kölcsey Ferenc, a Himnusz szerzője több versében is megemlékezett Szondiról.
Szondi és a vár védőinek hősiességét legnagyobb költőink is megénekelték. Először 1554-ben – az esemény után 2 évvel, Szondy kortársa – Tinódi Lantos Sebestyén írta meg az ostrom történetét, ezzel vette kezdetét tulajdonképpen Szondy György hőskultusza. Később 1830-ban a magyar himnusz írója, Kölcsey Ferenc vetette papírra Szondi című költeményét, majd 1832-ben Czuczor Gergely örökítette meg alkotásában Szondiék nemzeti büszkeséget erősítő nemes példáját. A legismertebb mű azonban Arany János, a Szondi Emlékbizottság tiszteletbeli tagjának 1856-ban írt balladája, a Szondi két apródja, melyen keresztül Szondy György a történelmi panteon részévé vált.
Felhasznált irodalom:
[1] Ki volt Szondi György, Drégely várának kapitánya? – MH
https://felvidek.ma/2016/07/02/a-hazajanak-peldat-mutato-dregelyi-hos-a-keresztenyseg-vedelmezoje-szondi-gyorgy
https://www.kozterkep.hu/17120/szondi-gyorgy-szobra
https://dregelypalank.hu/tortenelem-3/a-falu-tortenete/a-szondi-emlek-tortenete
A dicsőséges XIX. század – a Szondy-kultusz fellángolása és aranykora
1885-ben Hont vármegyében, Drégelypalánkon a Babat-hegyen a hős várkapitány tiszteletére kápolnát és szobrot is emeltek. A Szondi Kápolna Lippert József építész tervei alapján, és Feigler Ignác pozsonyi építőmester kivitelezésében épült. A neoromán stílusú épület homlokzatával az országútra, apszisával a várromokra nézett. Falai 8 méter magasak, tornya 23 méter volt. A különálló torony négyszáz kilogrammos harangját Walzer budapesti harangöntő készítette. Az emlékkápolna talaja carrarai, vörös és fekete márvány mozaik. A kápolnában körülbelül 100-150 ember fért el. Szondi György szobrát a kápolna félkörű szentélyétől jobbra helyezték el. A szobor Kiss György szobrászművész alkotása. A szentélytől balra állt az úgynevezett Szondi-zászló, melyet a hont vármegyei nők adományoztak a településnek. A kápolna környéke majdnem harminc holdnyi kiterjedésben lombos fákkal, virágoskerttel és gyümölcsössel volt parkírozva.
A szoboravatásról érdemes felidézni a főispán, Báró Majthényi László szavait: „A hazaszeretet megyénkben is nyert egy vértanút, bír egy megszentelt helyet… Hazánkban, annyi jeles egyén és tett honában, aránylag kevés az emlékszobor, őseink nem érc és gránitból, hanem szivökben emeltek emléket, maradandót… most azonban nemcsak szükség, hogy Magyarország határán belül minden lak egy-egy erősséget képezzen, melyben a hazához, nemzetiséghez hü ragaszkodás képezze a magát meg nem adó várőrséget, hanem minden egylet tettel hirdesse, hogy hazájának híve, nemzetiségére büszke, hogy bízik jövőjében, kegyelettel csügg múltján, s a rég elporladt ősök hamvaiban is tiszteli a honszeretetet és a polgári erényt…”.
A kápolnát a Drégelypalánk határában található Babat-hegyen emelték. A kápolna oltárképe Szűz Máriát, a magyarok nagyaszonyát ábrázolta, Szondi szobra a szentély előtt, a bal sarokban állt, vele szemben a Szondy-zászló volt elhelyezve, amely fehér selyemből készült, egyik oldalán Szűz Mária képével, másik oldalán Hont vármegye hatalmas címerével volt hímezve. A lobogó zászlóanyai tiszségét Coburg Lujza hercegasszony (II. Lipót belga király és Habsburg–Lotaringiai Mária Henrikné legidősebb leánya) viselte, neve a zászló sötétpiros szalagjára is rá lett hímezve arannyal.
A kápolna és a szobor 1885. október 6-ai avatóünnepségén – a korabeli tudósítások szerint – Hont megye valamennyi előkelősége részt vett, az avatáson a tisztikar tagjain kívül számos előkelő földbirtokos is jelen volt. A hölgyek közül a főispánnén kívül Nyáry Olga báróné, Paczolai Katinka, Pongrácz Jolán, Hess Mariska, Engelhardt Anna, Pongrácz Gabriella, Rónay Irma, Nyáry Adolf báróné, Zmeskál Kálmánné, Pongrácz Sándorné, Pongrácz Anna bárónő (Párisból), Mórász Hunyady Melanie, Bolgár Balás Ilona, Sartori Józsefné, és Lipcsei Sománé is. Az ünnepségre az úri népet fogatok szállították a nemzeti és prímási lobogókkal díszlő diadalkapun át. A kápolnában frajner Lajos prelátus mondta az ünnepi misét fényes segédlettel. Utána hazafias szép beszédben dicsőítette Szondit. Majd Czobor László alispán koszorúzta meg a hős szobrát megható szavak kíséretében. Az ünneplő közönség egy tágas térségen összegyülekezve, Lits Gyula főispán, múzeumtársulati elnök, itt újra megnyitotta a közgyűlést és átadta a szót Pongrácz Elemérnek, aki dr. Acsády Ignácz akadémiai tag emlékbeszédét olvasta fel Szondi Györgyről. Majd Sajó Sándor jászberényi tanár, a megye szülöttje ünnepi ódáját adta elő. Az avatóünnepséget az ipolysági vármegyeházának nagytermében egy lakoma követte és egy Drégely várához vezető túra zárta.
A drégelyi ostrom 350. évfordulóján tartott ünnepség volt a Szondy-kultusz második jelentős eseménye. A megemlékezés menetrendje a korábban már kialakított szertartásrend szerint zajlik: múzeumavatás, körmenet, ünnepi istentisztelet, koszorúzások, díszközgyűlés, díszlakoma, örömtüzek, tűzijáték és beszédek, pohárköszöntők sora. Az esemény újdonsága, hogy most a Szondy-zászló mellett a magyar és a hercegprímási lobogó is kihelyezésre került. Az ünnepség nagy és díszes szentmisével vette kezdetét, melyet Rajner Lajos esztergomi segédpüspök tartott, a mise alatt a balassagyarmati énekkör kettős kvartettje énekelte Richter Ferenc Magyar miséjét. A korabeli beszámolók szerint Rajner szónoklata, melyben Szondi György hazafiságát, mint keresztény hős nagyságát magasztalta, a közönséget úgy meghatotta, hogy azt többen megkönnyezték, a tudós teológus felszólította a híveket, hogy fohászkodjanak a drégelyi várvédő hősök lelki üdvéért. A szentmise után Czobor Béla, honti alispán megkoszorúzta a Honti Múzeum Társulat nevében Szondi szobrát. A hatalmas babérkoszorú piros-fehér-zöld szalagján az alábbi felirat volt olvasható: „Szondy György Drégely hősi várnagyának, örök dicsősége emlékének — a Hontvármegyei Muzeum-társulat, 1902 július 6.”. Később Tretter Mátyás drégelypalánki esperes-plébános is mondott egy szentmisét, melynek prédikációjában kitért az 1552-es ostrom jelentőségére, a hazaszeretet fontosságára és a kereszt pogány félhold feletti későbbi diadalmaskodására.[2]
Az 1902-es ünnepségen az ebéd folyamán Lits Gyula főispán felavatta a Szondy-serleget, amely a „honti hölgyek ajándéka” volt. A serleg egy nagy vertezüst kupa volt, melynek egyik oldalán a bonci hölgyek ajánlása és névsora volt olvasható, a másik oldalán Drégely várának korabeli képe, a harmadik oldalán Szondi György volt látható, a negyedik oldalon pedig egy felirat volt olvasható:
„Drégely nagy hőse, nem küzdtél hiába!
Győzelmet hirdet minden kardcsapásod:
Dicső halálod — halhatatlan élet
Örök emlékezés az áldomásod!
A serleg feliratát Endrődi Sándor készítette. Lits Gyula főispán magasra emelte kezében a serleget és a romok felé fordulva ezt a beszédet mondta el: „Tort akarok ülni — úgymond — háromszázötven év előtti halálnak ünnepi torát. Varázslat! — vidd vissza emlékezetünket a nagy idők nagy eseményeihez, hogy azok még egyszer fölelevenedjenek. Jöjjenek az igricek, hegedősök és lantosok s te is Tinódi Sebestyén, kelj ki sírodból s vedd elő lantodat, hogy annak hangjai mellett megérthessük, miként jön nemzeti nagy létünk nagy temetője Mohács!” Beszédében kitért a török kor pusztításaira, a nemzet belső viszályaira, majd így fejezte be azt: „Szondy György, áldott legyen emléked, míg magyar él; azért ürítem a kelyhet, amiért te elvérzettél : királyért és hazáért!” A beszéd befejeztével a tetőn megszólaltak a mozsarak és a katonazenekar a Rákóczy-indulót játszotta el. [3]
Felhasznált irodalom:
[2] Alkotmány, 1902. július (7. évfolyam, 155-181. szám)1902-07-08 / 161. szám
[3] Alkotmány, 1902. július (7. évfolyam, 155-181. szám)1902-07-08 / 161. szám
Amennyire dicsőséges volt a XIX. század, annyira kegyetlen volt a sors a Szondi-emlékekkel a XX. században…
A kápolnát összesen három alkalommal fosztották ki, először 1910-ben, amikor is a tolvajok elvitték a miseruhákat, feltörték a perselyeket s letörték Szondi György kardját is. A szobor kardja ugyanis aranyozott volt és a betörők kapzsiságból el akarták vinni az aranyat. Amikor beleütöttek a szoborba, hogy leverjék a kardot, csak akkor látták meg, hogy az nem teljes mértékben aranyból van. A szablya ezt követően már nem került helyreállításra. A harmadik fosztogatás után már csak az oltár, néhány pad és megrongált Szondi György szobor maradt a kápolnában.
Az első világháború után, 1919-ben a csehek vették tűz alá a kápolnát, mival az a dicső magyar múltra emlékeztette őket. A kápolna falain később mély lyukak hirdették gyalázatot. A torony is megsérült, úgy, hogy a harangot már ekkor le kellett vinni a palánki templomba. A Szondi Kápolnát a második világháború idején bombatalálat éri, de az még pár évtizedig állt. 1945-től a kápolna környékén szovjet katonai lőteret alakítanak ki. Ettől kezdve a szovjet katonák gyakran használták illemhelynek is a kápolnát, ott „végezve el dolgukat”. A falu lakossága elől évtizedekre elzárták a kápolnát, többé nem látogathatták azt.
TUDTAD? Sajnos nem élhette meg a 100 éves kort a Szondi Kápolna és Szondi György szobra Drégelypalánkon. A Kápolnában 1885-ben felállított monumentális, 3 méter magas szobor a második világháborúban a kápolnát ért bombatalálat következtében nagymértékben megrongálódott. A végső kegyelemdöfést azonban a háború után a környékén kialakított szovjet lőtér adta meg a kápolnának és a szobornak is, mivel a falu határában található lőtérről a szovjetek előszeretettel lőttek a Drégely vára vagy a Szondi Kápolna felé, könnyű, fix célpontot látva bennük. Drégely vára is kellően megrongálódott a lövéseknek köszönhetően, azonban a kápolnát 1972-ben olyan súlyos találat érte, hogy az teljesen életveszélyessé vált, így a csúfosan meggyalázott és teljes mértékben romossá vált kápolnát az 1970-es években (1972.) el kellett bontani.[4]
A Szondy-kultuszt a világháborúk és az azt követő káoszos évtizedek némileg lehalkítják, azokban az időkben az emberek a mindennapi dolgokért küzdenek, nincsen idejük a hősökre. 1945 után a drégelyi hősök emlékét Nógrád megye és a helyi hagyományőrző csoportjai ápolják. Ezt követően még két jeles megemlékezésre kerül sor, 1952-ben az ostrom 400. és 1992-ben a rendszerváltás után az ostrom 440. évfordulóján, a Szondy-kultusz máig tartó újjáéledésének kezdőpontján.
Felhasznált irodalom:
[4] https://dregelypalank.hu/tortenelem-3/a-falu-tortenete/a-szondi-emlek-tortenete
A Szondy-kultusz napjainkban
Napjainkban Ipolyságon egy gimnázium, Balassagyarmaton egy szakközép iskola, és Drégelypalánkon az általános iskola viseli a drégelyi hős nevét. Utcát több településen is neveztek el Szondy Györgyről, többek között Budapesten, Törökbálinton, Dunaharasztin, Nógrádban, Móron, Kaposváron, Ózdon, Nagyorosziban, Taron, Szandán, Karancsalján, Újszászon és Szikszón.
Drégelypalánk község lakói sem feledkeztek meg a hősről. Az 1980-as években ismét felerősödött a Szondi-hagyományok ápolása. 1983-ban a falu központjában található Szondi Parkban felállították Szondi jelképes szarkofágját, melyet Kő Pál szobrászművész faragott. 2002-ben a drégelyi ostrom 450. évfordulójára rockopera is készült Őseink útján címmel. 2004-ben a vár romjainál felavatták Melocco Miklós Kossut-díjas szobrász hatalmas kőtömbbe vésett alkotását. A faluban minden nyáron megrendezésre kerülnek a Szondi várjátékok, illetve ősszel Szondi várfutást is tartanak.
2015 nyarán megnyitott a Szondi Kiállítótér és Turisztikai Központ, ahol tárlatvezetés keretében egy igen színvonalas, interaktív elemekkel is gazdagított, a vár korát bemutató kiállítást és két, az ostromról szóló filmet, valamint korabeli régészeti leleteket, egy tájszobát és egy pajtát is megtekinthetnek a látogatók.
Bálint József