A drégelypalánki egyház története

Dr. Csáky Károly: Drégelypalánk – Falu az „északi hegyek” ölelésében

A Drégelypalánki plébánia története szorosan összefügg a festői környezetben 444 méter magas hegyen levő vár történetével.
Az írásos források szerint 1332-ben alakult Drégelyen plébánia. Magát a települést Albert király 1438-ban (zálog helyett) örök birtokként Pálóczy György esztergomi érseknek adományozta. Utódja, Széchy Dénes a várkastélyt megerősítette. 1947-ig Drégelypalánk anyaegyházközség volt, hozzá tartozott Hidvégh, Honth és Vetze saját templomokkal. Drégelypalánkról látták el a papi szolgálatot az itt működő papok. A plébánosnak a hívek jövedelméből tizenhatod rész járt, nevezetesen gabonából, borból, bárányból, kenderből, dohányból, ‘török búzából’ (kukorica), lenből, lencséből, mákból és ‘földi almából‘ (krumpliból).
A régi plébániatemplom Drégely egyik magaslatára épült, és mellette volt a plébániaépület. A mohácsi csata után ide menekült Várday Pál érsek, aki állandó őrséget tartott a török ellen. A Fráter György halála (1551) után támadó török a Szondy György vezetésével hősiesen védett várat 1552-ben elfoglalta, és csak 1593-ban foglalta vissza Pálffy Miklós. 1552-ig, a törökök Drégelyvár elleni ostromáig zavartalan volt a katolikus egyház helyzete. Drégely ostroma után megjelentek az evangélikus tanítók, a doktorok ezen a vidéken is. 1558-ban Oláh Miklós prímás esztergomi érsek Derecekey János honti főesperest, esztergomi kanonokot küldte ki megfigyelőként Drégelyre, aki útját állta a hitújítók törekvéseinek, és a Historia Domus szerint “az ingadozókat régi hitükben megerősítette”. Később se jöhettek ide hitújítók, mert a földbirtokos és kegyúr, esztergomi érsek ezt természetesen nem engedte meg. A török dúlás után először papi rend nélkül licenciátusok végeztek némi papi tevékenységet 1670-től, majd 1696-ban jelent meg az első papi rendben lévő plébános, Szentgotthárdy János.
A jelenlegi palánki templom 1658-ban már biztosan állt, de sokkal kisebb volt; alacsony szentéllyel, és boltozatos sekrestyével. Két oltár volt benne: a főoltár szent Erzsébet képével, a mellékoltár a Szűzanya szobrával, melyeket gróf Berényi Zsigmond szentelt fel. A templom ezen kívül egy egyharangos kőtoronyból állt.

templomfestmenyA plébániaépületet 1668-ban Drégelyen emelték a régi kövekből. A plébánosok egészen 1712-ig laktak itt. Ekkor Jantsovits József plébános (1708-27) székhelyét Drégelyről Palánkra tette át, és a templomot telekkel és szőlővel ajándékozta meg. A plébánia épületben két kicsi szoba, konyha és még egy szoba állt rendelkezésre. Ugyancsak ez a plébános kezdte meg 1710. február 17-én az anyakönyvezést. A következő plébános Paulikovics András (1727-36), aki Bécsben és Rómában tanult, 1736-ban esztergomi kanonok lett. Az új plébános, Friedvalszky János (1736-61), kinevezése után hozzálátott az új plébániaépület felépítéséhez, és ebbe a tágas plébánosi és káplánszobákkal rendelkező épületbe költöztek 1742-ben. Friedvalszky plébános úr 25 évig szolgálta nagy buzgósággal híveit. 1671. február 4-én hivatásának áldozata lett. A súlyosan beteg Zábrádi Mátyás hidvéghi hívének provideálása után az Ipoly jegén való átkelésnél összeesett és 5 nap múlva meghalt. A templom szentélye alatti kriptában helyezték örök nyugalomra.
Friedvalszky II. János (1761-1808) plébánossága alatt jelentős események történtek. A palánkiak buzgóságát dicséri az 1762. november 8-án emelt gyönyörű Szentháromság szobor, a Nepomuki szent János szobor, továbbá a templom és a kálvária melletti kőkereszt. Az 1763. június 28-án észlelt földrengés
szentharomsagna templom boltozatán több helyen repedést idézett elő; 1764. május 7-én pedig a torony belső faépítményei a villámcsapás által keletkezett tűz martalékai lettek. Megmaradt azonban a templom és a kőtorony. A régi, kisméretű templom egyébként sem volt képes az 1650-ben kezdődő, és 1722-ben erősödő demográfiai hullámhegy következtében megnövekedő palánki lakosságot befogadni. Ezért a templom 1792-ben a ma is létező, új szentéllyel és két oldalhajóval bővült; továbbá új oltárokkal, szószékkel és orgonával. A templom régi szentélye alatti kriptát pedig felszámolták. 1775-ben megépült a honti templom. A fent említett plébániaépületet a lakók létbizonytalansága miatt el kellett hagyniok. 1791-ben Batthyány kardinális, a plébános és a hívek jóvoltából új plébániaépületet emeltek modern folyosóval, nagy szobákkal, széles ajtókkal, ablakokkal. Az épületet később csak 1804-ben alakították át. Ekkor új ablaknyílásokat vágtak, és az épület hátsó falrészét az észlelt süllyedés miatt támpillérekkel erősítettek meg. A földrengések gyakoriak voltak. Különösen az 1806, 1810 és 1813-as években volt heves. A templom a fent említett plébános idején még új oltárokkal, új nagyharanggal, aranyozott szószékkel, orgonával, baldachinnal, értékes miseruhákkal, dalmatikákkal,pluviáléval, tiszta aranyból készült monstranciával és cibóriummal gazdagodott. Friedvalszky II. János 4 évig volt káplán és 47 évig plébános Drégelypalánkon. A hívek nagy részvéte mellett temették el a kereszt lábánál. Végrendeletében mindegyik templomát gazdagon megajándékozta.
Gróf Nádasdy Ferencnek (1808-11) köszönhetjük a párját ritkító, értékes “Historia Parochiae”-t. A templom új haranggal és keresztkúttal gyarapodott. Megújult a főoltár, továbbá a már említett földrengések következtében súlyos károkat szenvedett templomtetőzet, valamint a gótikus kiképzésű toronysisak. 1813-ban a palánki iskola leégett, a honti templom és torony villámcsapás következtében szenvedett súlyos károkat, a hídvégi iskola pedig kicsinek bizonyult. Mindezeken a károkon, hiányokon Nádasdy Ferenc a kincstártól kért támogatással segített. Segítőkész plébánosunk 1816-ban kalocsai érsek lett.
Jánoska János (1816-50) a plébánia kertjét kőfallal vette körül.

kapolna1n

Gály Lőrinc plébános (1854-73) idején 1854. július 27-én a honti iskola dohányzás okozta tűz következtében 39 házzal együtt leégett. 1855-ben pedig súlyos kolerajárvány pusztított. Különösen Drégelypalánkon és Hídvégen szedte áldozatait. Egyedül július hónapban 50-en haltak meg. Emellett még marhavész is dühöngött, mely a plébánia összes svejci marháját elpusztította. 1857-ben a Mária Társulat Drégelyen kápolnát emelt.
1859. október 5-én elterjedt hírek szerint a csitári forrás és malom közelében a Szűzanya ismételten megjelent és csodás gyógyulások történtek. Erre a plébános 24 honti férfiből bizottságot szervezett az ügy megfigyelésére. De Gály plébános feljegyzése szerint ezek a csodák nem folytatódtak. A vizet és a medencét kővel zárták le.
Simonyi Rezső (1873-82) idején a templom és torony kívül és belül megújult.
1884-ben Simor kardinális jóvoltából román stílusban megépült a Szondy kápolna. Ő is áldotta meg 1885-ben. Szép márványból készült oltára volt, mellette állt Szondy György várkapitány szobra. Idők folyamán – különösen a II. világháború idején – a kápolna erősen megrongálódott. Klénáncz plébános a Műemlék Bizottságtól kért segítséget a helyreállításhoz, de minthogy nem minősült műemléknek, kérését elutasították. 1889. november 19-én Ferenc György értékes Szent Erzsébet festménye került a drégelypalánki templom főoltára fölé.
Bohuniczky István (1892-95) idején került sor a templom és a plébánia részleges restaurációjára.
Tretter Mátyás (1895-1915) alatt a vecei templom új tetőzetet kapott. Drégelypalánkon további restaurációk történtek. 1908-ban Bálint Anna adományaként egy negyedik harang került a toronyba.
Márton István plébános idején Drégelypalánkról és Hontról három, Hídvégről pedig két harangot szállítottak el háborús célokra. Behívások, rekvirálások voltak napirenden. 1919. június 29-én a hontiak kérvényt nyújtottak be önálló plébánia létrehozása érdekében. A hitélet fellendítését nagyon jól szolgálták a gyakran ismétlődő missziók a jezsuita és ferences atyák irányításával (1920, 1924, 1929, 1934, 1945).
1920. novemberében került sor Hídvég elcsatolásra.
1921. október 9-én a temetőben új kőkeresztet állítottak fel. 1921-ben Ipolyvece új oltárképet kapott. 1922. november 22-én Hont önálló plébánia lett, Klénáncz Ottó plébánosunk vezetésével. Ipolyvecén három új harangot szereztek be. Drégelypalánkon megújult a tabernákulum. 1926-ban megalakult az Oltáregylet és Szent Ferenc harmadrendje. 1927. március 29-én Ernst József Drégelypalánkon négy új harangot konszekrált, név szerint: a Jézus Szíve, a Szent Erzsébet, a Szent József és a Szondy György harangot.
Klénáncz Ottó (1926-66) idejében, 1931-ben került sor a drégelypalánki iskola újjáépítésére. Ebben az évben alakult meg a Jézus Szíve Szövetség. 1936. szeptember 1-én a plébánia padlásán 1672. évi misekönyvet és egy 1715. évi montrancát találtak, melyek később az Esztergomi Káptalan kincstárába kerültek. 1937-ben két új papot is adott az egyházközség: Balogh András és Csizmadia József ferences atyának volt itt újmiséje. Ebben az évben a toronyra új kereszt és villámhárító került. Az 1938. évi szentévben, mely a Szent István jubileum és a budapesti Eucharisztikus Kongresszus éve is volt egyben a hitélet jelentősen fellendült, a község aktívan bekapcsolódott az Actio Catholikába. A határőrlaktanyát kultúrházzá alakították át. A katolikus leánykört Luspay Antalné vezette. 1941-ben ismét két újmise volt: Balogh József és Dénes Jánosé (Ipolyvecén). 1944. december 9-én a szovjet csapatok elfoglalták Drégelypalánkot. December 11-én a plébánia konyháján Dittrich Olga a bombázás áldozata lett, és édesanyja is megsebesült. A templom ablakai betörtek. 1945-ben volt Vecén Polyák József újmiséje. 1947. augusztus 1-én Ipolyvece önálló lelkészséggé lett. Első lelkésze Horváth Ferenc eddigi drégelypalánki káplán lett.
1948. június 16-án az iskolák államosítására került sor. 1949. július 17-én volt Széles József újmiséje. Szent Vendel már régtől fogva fogadalmi ünnepe az egyházközségnek, ezért 1951 őszén szobrát elhelyezték templomunkban. Ebben az évben tatarozták kívülről a templomot és 1951 június 15-én mutatta be első szentmiséjét templomunkban Kapás László újmisés, falunk szülötte. 1958-ban a plébániát kívülről, a templomot belülről tatarozták. 1959-ben felújították a kántorlakást, és lecserélték a templomi villanyvezetéket. 1961-ben a templomtér parkírozására került sor, ezenkívül kicserélték a templom korhadt gerendáit, és hangosítóberendezést szereltek fel.
Kabar Sándor (1966-72) plébános idején került sor a templom és a plébánia külső tatarozására, a plébániaépület átrendezésére, a harangozólakás, a kántorlakás rendbehozatalára, közművesítésre (vízvezeték), az orgona átépítésére, a templom olajkazánokkal történő fűtésére.
Krichenbaum József (1972-79) plébános idején 1974-től kezdődően állandó felújítások kezdődnek. A kábelek falba helyezése és az új villanyberendezések beszerelése után megvalósult a templom modern nappali fényt adó belső megvilágítása, majd nagy reflektorokkal a külső megvilágítás is.

Comments are closed