Iskoláink igazgatóira emlékezve
Drégelypalánkon korábban több épületben is volt iskola. Egyrész a korábbi két külön településnek Drégelynek és Palánknak is volt iskolája, másrészt az iskola épületről-épületre is költözött. Többek között volt iskola a parókia épületében, a laktanyában, Drégelyen a Szent Erzsébet házban (korábban drégelyi katolikus elemi iskola), a Fő út 15. szám alatt található épületben (korábban ez volt a palánki iskola), az 1960-as években épült úgynevezett „kisiskola” épületében és az 1970-es években épült mai nagy iskola épületében. Természetesen minden iskolában volt iskolaigazgató is. Megpróbáltuk a legrészletesebben kigyűjteni neveiket és a róluk elérhető információkat.
Vinkovich Vincze (1877-1913., főtanító)
1848. február 6-án született a Bars vármegyei Léván. A Vinkovich-család ősrégi eredetű.[1] Édesapja idősebb Vinkovich Vince, lévai szabómester, édesanyja Tolnai Borbála. Felesége az esztergomi születésű Herbák Mária (1849-1908), akinek Herbák János molnármester és Hofner Anna voltak a szülei.[2] Lányai Ilona és Aranka szintén tanítók lettek Drégelypalánkon, Ilona később az iskola igazgatója. Fia, Viktor 1883-ban született Drégelypalánkon, középiskolába Budapesten járt 1911-ig, majd 1916 és 1919 között Garamberzencén helyezkedett el, míg végül a csehek elől menekülve került haza Drégelypalánkra és a drégelypalánki postánál helyezkedett el postamesterként. [3]
Vinkovich Vincze tanítói végzettséget Esztergomban szerzett 1868-ban. Tanítói pályáját Ipolynyéken és Kuralon kezdte meg segédtanítóként, majd Nagykálnán lett megbízott kántortanító. 1877-ben került Drégelypalánkra, ettől kezdve lett a drégelyi római katolikus iskola főtanítója és kántortanítója 36 esztendőn keresztül, egészen 1913-ig. 1937. június 23-án életének 90. évében hunyt el Drégelypalánkon.[4]
A XX. század elejéről a diákok számáról is maradtak fenn adatok, egy 1910-es feljegyzés szerint a községben 194 tanköteles diák volt, az elemi népiskola fenntartója a község, a falu lakossága magyar, az oktatás tannyelve is magyar. Egy két évvel későbbi 1911-1912-es úgynevezett előmeneteli és mulasztási napló szerint a tanévet 103 diák végezte el.[5] 1916-ban például az alábbi neveket találjuk meg a drégelypalánki római katolikus tanítók között, mint lányai Vinkovich Ilona, és Vinkovich Aranka, valamint Halász János tanító.[6] Az 1919-es cseh megszállás ideje alatt a csehek elfoglalják az elemi iskola épületét is, így 1919 januárjától a tanítás szünetel.[7]
[1] Ladányi Miksa (szerk.): Magyar városok és vármegyék monográfiája 16. Nógrád és Hont vármegye (Budapest, 1934) Nógrád és Hont vármegyék községei
[2] Nedeczky család – Wikipédia
[3] Ladányi Miksa (szerk.): Magyar városok és vármegyék monográfiája 16. Nógrád és Hont vármegye (Budapest, 1934) Nógrád és Hont vármegyék községei
[4] Nemzeti Ujság, 1937. június (19. évfolyam, 121-145. szám)1937-06-26 / 143. szám
[5] Száz Magyar Falu / Drégelypalánk / A lélek iskolái
[6] Esztergom, 1916 (21. évfolyam, 1-53. szám)1916-02-20 / 8. szám
[7] Száz Magyar Falu / Drégelypalánk / A lélek iskolái
Nedeczky Ferenc (1920? – 1928., igazgató)
Az ősi nemesi származású dunanedeczei és lábatlani Nedeczky család sarja. A család Komárom vármegyéből származik, Nedeczei és lábatlani Nedeczky Ferenc felmenői között magas beosztású személyeket találhatunk, voltak királyi tanácsosok, alispánok, táblabírók, kancelláriai tanácsosok, plébánosok és földbirtokosok. Nedeczky Ferenc 1862-ben Ipolyszalkán született. Keresztszülei Gajger György, szalkai kocsmáros, és Podhajszky Anna voltak.[8] A középiskolát Komáromban, a tanítóképzőt Esztergomban végezte. 1882-től, először Izsán, majd Negyeden kezdett tanítani. Később, 1904-1908 között kerül Hontszántóra, majd a cseh megszállás és Trianon után menekül először Ipolyhomokra, végül Drégelypalánkra. 1923-ban Drégelypalánkon lesz igazgató, innen is ment nyugdíjba 1928-ban. Tanítói tevékenységének, valamint a haza szolgálatában szerzett érdemek elismerésére megkapta a IV. osztályú Magyar Érdemkeresztet, valamint számon oklevelet is. 23 esztendőn át volt a Hontmegyei Tanitó Egyesület elnöke, valamint a vármegye törvényhozó bizottságának is a tagja. [9]
Első feleségétől, Seszták Júliától született két gyermeke. A fia dunanedeczei és lábatlani Nedeczky Szilárd (1896–1974), alhadnagy, aki az 1940-es években (1941-1944) drégelypalánki, honti, ipolyvecei, ipolyhídvégi körjegyző volt. Nedeczky Szilárd felesége Vinkovich Aranka (teljes nevén: vinkovczei Vinkovich Aurélia Bibiána, 1885–1978) drégelypalánki tanítónő (aki a drégelyi római katolikus elemi iskolában tanít), akivel 1926-ban kötnek házasságot. Egy leányuk született, Klára (későbbi Bordács Gyuláné). 78 éves korában temették el a Farkasréti temetőben, Budapesten. Nedeczky Ferenc második gyermeke, lánya Nedeczky Amanda (később Benedek Istvánné), róla sajnos többet nem tudunk.
[8] https://hu.wikipedia.org/wiki/Nedeczky_csal%C3%A1d
[9] Rexa Dezső: Magyar városok monográfiája 15. Dunamenti nyaralóhelyek (Budapest, 1934)
Vinkovich Ilona (1931-1935., igazgató)
Drégelypalánkon született. A középiskolát az esztergomi zárdában végezte el, tanítói oklevelét Győrben az Állami Tanítóképzőben szerezte. 1900-ban a drégelyi római katolikus elemi iskolában (ma Szent Erzsébet ház) kezdte meg tanítói pályafutását. 25 éves tanítói évfordulója alkalmából Csernoch János esztergomi hercegprímás, 30 éves tanítói évfordulója alkalmából pedig Serédy Jusztinián hercegprímás elismeréssel tüntette ki. A második kitüntetését követő évben, 1931-ben lett az iskola igazgatója.[10]
Vinkovich Ilona szülei, a lévai születésű Vinkovich Vince (1848–1937), kántortanító, aki 36 évig főtanító volt Drégelypalánkon, és az esztergomi születésű Herbák Mária (1849-1908) voltak. Apai nagyszülei, idősebb Vinkovich Vince, lévai szabómester és Tolnai Borbála voltak. Anyai nagyszülei, Herbák János molnármester és Hofner Anna voltak. Testvére, Vinkovich Aranka is a drégelyi elemi iskolában tanított.
Igazgatósága alatt, 1931-ben az elemi népiskola épületét felújítják, melynek 7000 pengős költségeiből 4600 pengőt államsegyélből fedeznek.[11] 1932-ben Móricz Zsigmond neves író jár a faluban és Kis falvak, nagy bajok címmel beszámolót ír a faluról. Ebből az iskolára vonatkozó adatokat is megismerhetünk. Móricz azt írja, hogy 1932-ben 260 gyermek és 4 tanító van a faluban.[12]
[10] Ladányi Miksa (szerk.): Magyar városok és vármegyék monográfiája 16. Nógrád és Hont vármegye (Budapest, 1934) Nógrád és Hont vármegyék községei
[11] Száz Magyar Falu / Drégelypalánk / A lélek iskolái
[12] Az Est, 1932. január (23. évfolyam, 1-25. szám)1932-01-22 / 17. szám
Klenancz Ottó (1934., igazgató)
Drégelypalánki plébános. 1894-ben született Baján. A középiskolát Baján végezte el, itt érettségizett le, a teológiát a bécsi Pazmaneumban végezte el. 1918-ban szentelték pappá. Pályafutását Balassagyarmaton kezdte meg káplánként. 1919-ben Hont vármegyei adminisztrátor, majd plébános lesz, 1930-ben kerül Drégelypalánkra, innentől kezdve a község plébánosa. Több katolikus társulat és missziós egyesület tagja volt. Egy 1934-es forrás úgy említi, mint a római katolikus iskola igazgatóját.[13]
[13] Ladányi Miksa (szerk.): Magyar városok és vármegyék monográfiája 16. Nógrád és Hont vármegye (Budapest, 1934) Nógrád és Hont vármegyék községei
Botka János (1935 – ?, igazgató)
Drégelypalánkon született 1902-ben. A tanítóképzőt Esztergomban végezte el, 1923-ban kapta meg kántori oklevelét. Nagybörzsönyben, majd Arakon kezdi el a tanítói pályát, 1928-ban kerül haza Drégelypalánkra római katolikus kántortanítónak. 1935-től az elemi iskola igazgatója, egyben az egyházközösség kántora is. Neje: Klein Anna.[14]
A XX. század első felében a község társas élete az egyház kötelékében szerveződött. Ekkor alakult meg Botka János vezetésével a helyi római katolikus vegyes énekkar is, de ekkortájt működött a településen még az 1931-ban megalakult Jézus Szíve Szövetség, valamint a Szívgárda, a katolikus leánykör, a katolikus legényegylet és a Szondy Leventecsapat, valamint a Tűzoltóegylet is.[15]
Az ő idejében a tantestülethez tartozott Vinkovich Ilona (a korábbi igazgatónő) és testvére Vinkovich Aranka is. Akik ebben az időszakban jártak az iskolába, azok számára örökre emlékezetesek maradtak az iskolai fenyítések, mint a körmös és a deres. Czellahó László így emlékszik vissza erre az időszakra: „A hittant és az egyszeregyet szó szerint beleverték még a legbutább gyerekek fejébe is”.[16]
[14] Ladányi Miksa (szerk.): Magyar városok és vármegyék monográfiája 16. Nógrád és Hont vármegye (Budapest, 1934) Nógrád és Hont vármegyék községei
[15] Száz Magyar Falu / Drégelypalánk / A lélek iskolái
[16] Czellahó László: Élő történelem, Drégelypalánk, 2008.június 23., 285. o. A falu közoktatása
Luspay Antal (1930-as évek végétől tanító, később igazgató, majd az 1960-as évek második felében igazgató-helyettes)
Született 1913. szeptember 18-án (vagy 23-án) Egerben, római katolikus családban. Édesapja Luspay Kálmán dejtári kántortanító, iskolaigazgató, egyházkarnagy, zeneszerző, édesanyja Barát Margit. Édesapja a Katolikus kántor folyóirat alapítója, szerkesztője, majd főszerkesztője, 1922-ben Büchner Antallal együtt kiadja a középiskolások és énekkarok számára készült Turul Daloskönyvet és 1926-ban a kántorok, orgonaművészek képzését segítő Preludiumos Zsebkönyvet, ezek mellett több orgonaművet és éneket is írt, többek között a nevéhez fűződik az 1921-ben keletkezett Imádkozzunk a hazáért című ének megírása. Luspay Antalnak négy testvére volt, akik közül ő volt a második a sorban. Egyik testvére Dezső a második világháborúban, 1943-ban halt hősi halált, legfiatalabb testvére, Ferenc Dejtáron volt tanácstitkár.
Gimnáziumba Balassagyarmaton, a Balassi Bálint Gimnáziumba járt 1928-ig. 1929-ben kezdte meg a tanítóképzést a szegedi Katolikus Tanítóképző Intézetben, melyet sikerrel el is végzett. Az 1930-as évek végén érkezett a drégelypalánki iskolába, Molnár Gizella tanítónő és Téglás József kántortanítóval együtt. Luspay kiváló tanárember, értett a gyerekek nyelvén, legtehetségesebb diákjaival, miután elkerültek az iskolából is levelezett.[17]
1937. január 2-án (szombaton délelőtt fél 12 órakor) kötött házasságot feleségével Szilágyi Ancikával az alsóvárosi ferencesek templomában.[18] Felesége, Luspay Antalné is a drégelypalánki iskolában tanított, majd az 1940-es években megalakította a drégelypalánki Kalász csoportot (Katolikus Asszonyok és Lányok Szövetsége, ahogyan akkor egyszerűen hívták: leányegyletet), melynek vezetője lett.[19] Luspay Antal oroszlánrészt vállalt a falu kulturális és gazdasági életében is. Elvállalta az egykori, 375 tagot számláló Drégelypalánki Hitelszövetkezet ügyvezetését is Hillemann Jánossal együtt.
Az 1960-as években elkezdte Drégelypalánk történelmét feldolgozni. 1969-ben megírja Drégelypalánk története 1919-től 1969-ig című könyvét. Az általános iskola diákjaival falukrónikát is írtak, melyben feldolgozták Drégely várának történetét is.[20] 1975-ben, 61 éves korában hunyt el Drégelypalánkon, felesége 1981. február 20-án követte őt. Mindketten a drégelypalánki temetőben nyugszanak.
[17] Czellahó László: Élő történelem, Drégelypalánk, 2008.június 23., 285. o. A falu közoktatása
[18] Délmagyarország, 1937. január (13. évfolyam, 1-25. szám)1937-01-01 / 1. szám
[19] Magyar Sion, 1944 (XI/1-42)1944-02-20 / No. 8
[20] Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)1967-05-13 / 111. szám
Hajnár Imre (? – 1952.)
Az általános iskola igazgatója 1952-ben. Földrajz szakos tanár. Az mondják, hogy jó szakember volt, de emberi magatartása hagyott kívánnivalót. Felesége is az iskolában tanított, de ideges természetük miatt nem voltak túl népszerűek.[21]
Igazgatósága alatt az általános iskola tanulói és úttörői bekapcsolódtak az iskolák között zajló vas- és fémgyűjtő versenybe. A palánki hulladékgyűjtők 30 mázsa vasat, 1 mázsa színesfémet és másfél mázsa textilhulladékot gyűjtöttek össze, ezzel megdöntötték az 1951. év eredményei, amiért cserébe a MÉSZÖV-től (Megyei Szövetkezet rövidítése) 600 forintos ajándékutalványt kaptak, amiből 11 darab futballmezt tudtak vásárolni.
[21] Czellahó László: Élő történelem, Drégelypalánk, 2008.június 23., 285. o. A falu közoktatása
Montskó László (1952? – 1956)
Általános iskola igazgató-helyettes, majd iskolaigazgató. 1954-ben biztosan az általános iskola igazgatója, feltehetően az 1956-ban a forradalom idején lett leváltva.
Megszerettette diákjaival a biológiát és a növények szeretetét. A drégelypalánki iskolában 1948-ban alakult meg a Szívgárda és mellette az úttörő mozgalom. A diákok ekkor általában mindkét szervezet tevékenységében részt vettek. Az úttörőcsapat vezetője Montskó László természetrajz szakos tanár volt, aki a diákokat nem csak a természet szeretetére, de kertészkedni, metszeni és fát oltani is megtanította.
1954-ben iskola igazgató-helyettesként megkapja az Oktatásügyi Minisztérium kitünteti az „oktatásügy kiváló dolgozója” jelvénnyel.[22] Az új iskola épületének átadásán 1972-ben, mint nyugalmazott iskolaigazgató vesz részt, az avatóünnepségen átadják neki az aranydiplomát 50 éves tanítói oklevelének megszerzése alkalmából. [23]
[22] Oktatásügyi Közlöny, 1954 (2. évfolyam, 1-24. szám)1954-06-17 / 12. szám
[23] Nógrád, 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)1972-09-09 / 213. szám
Rédei Ferenc: (1956 – 1966?)
Korábban a község könyvtárosa, 1956. után az iskola igazgatója. 1957-ben méhész szakkört alapított Drégelypalánkon húsz fővel. Felesége vezette az úgynevezett „szülők iskoláját”, Rédei pedig a drégelypalánki művelődési bizottság elnöke volt.[24] Lányuk Rédei Ágnes részt vett az úttörő mozgalomban, melynek keretében 1956-ban, a drégelypalánki iskola diákjaként (mint akkor mondták drégelypalánki pajtás) hulladék-gyűjtő versenyt is nyert, csapattársaival 320 kg vashulladékot összegyűjtve.[25]
[24] Nógrádi Népújság, 1962. március (18. évfolyam. 18-25. szám)1962-03-24 / 24. szám
[25] Szabad Nógrád, 1956. január (12. évfolyam. 1-8. szám)1956-01-25 / 7. szám
Muzsik Ilona (1966? – 1976., igazgató)
Pedagógus, testnevelő-tanító. A Szondy Művelődési Ház első vezetője, az 1960-as évek közepéig látja el ezt a tisztséget. A fiataloknak havi egy alkalommal klubestet rendezett, ahol szellemi vetélkedők, politikai tájékoztatók adták a programot és sokszor táncestekre is sor került. A község kulturális életében később, nyugdíjas korában is részt vett.
1959-ben az iskola igazgató-helyettese, később, 1966-ban lett az iskola igazgatója. Testnevelés szakosként szorgalmazta a tornaterem kialakítását is, de ez sajnos nem valósult meg a későbbiek során sem. Tornateremül ezt végül a továbbiakban a kultúrház szolgált. Tevékenysége alatt, 1966-ban Badai Józsefné, drégelypalánki tanítónő megkapja az „oktatásügy kiváló dolgozója” kitüntetést, majd 1977-ben tanárként ő maga is megkapta az oktatási minisztertől ezt a kitüntető címet.
Végh Imre (1976-1983., igazgató)
Patakról került az iskolánkhoz, honti származású énekszakosként. Családjával szolgálati lakást kapott. Ő kezdte meg a szaktantermi rendszer kialakítását, szemléltető eszközöket, varrógépeket, sötétítőfüggönyöket, és egy pianínót is sikerült beszereznie az iskola részére. Neki köszönhetően a kultúrházban bordásfal segítette az iskolai tornaórákat. 1979-ben sportkört szervezett, melyhez már a megalakuláskor negyvenen csatlakoztak, sakk, asztalitenisz, labdarúgás, kézi- és röplabda csoportokkal, tervei között szerepelt egy természetjáró szakosztály létrehozása is, de ez sajnos már nem valósult meg. Iskolai énekkart is szervezett, amelyet később az ipolyvecei iskola betagozódása révén Pacsuta János vett át és kisért citerásokkal. Felesége, Végh Imréné is a drégelypalánki iskolában volt tanító.
Palánki József (1983-1985., igazgató)
Csak rövid ideig volt az iskolánk igazgatója, földrajz és testnevelés szakos tanárként nagy hangsúlyt fektetett a testnevelés órákra, kihasználva a kultúrház adta lehetőségeket sportköri foglalkozásokat tartott.
Megyeri Károly (1985-1992., igazgató)
Rétsági születésű, 10 éves korában jó tanulmányi eredményei miatt felvételt nyert a Gödöllői Premontrei Szent Norbert Gimnáziumba, államosítása után a váci Sztáron Sándor Gimnáziumban érettségizett. Később felvételt nyert a budapesti Pedagógiai Főiskola matematika-fizika szakára, miután ezt is megszüntették, tanulmányait a Pécsi Tanárképző Főiskolán fejezte be. Végig mindenhol kitűnő eredménnyel!
Romhányban szaktanár, később Rétságon igazgató lesz. 1976-tól szakfelügyelő, 1982-től megyei szakfelügyelő. 1985 és 1992 között a drégelypalánki iskola igazgatója.Pályafutása példázza szakmai tudását és elkötelezettségét. Tanártársait elismerte, sikeresen inspirálta a szaktárgyi versenyeken való részvételre. Vezetése alatt tovább folytatódik iskolánk elismertsége. Nyugdíjasként még 10 évig a balassagyarmati Szondi György Szakmunkásképzőben szaktanár.
Kiszely Józsefné 2012-ig (1992-2012)
Drégelypalánki születésű. Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán végzett 1976-ban. Húsz éves igazgatása alatt sikerrel vitte tovább elődei gondolkodását. Jó kapcsolatot ápolt az önkormányzattal, a kultúrház és a turisztikai központ vezetőjével, Pásztor Ildikóval is.
Tanulmányi versenyekkel (matematika, biológia, földrajz, magyar) és ha kellett felzárkóztatással segítette a tanulókat a jobb eredmények elérésében. Ünnepeinket, megemlékezéseinket mindig teltházas előadások, színvonalas, bensőséges ballagások jellemezték. Iskolánk volt diákja, Pálmai Krisztián Őseink útján című rockoperáját nagy sikerrel mutatták be fiataljaink az iskola szabadtéri színpadán. Rendezője: Hommer László ás Sándor Karola pedagógus házaspár voltak, segítőik a tanárok és a szülők.
A tantestület létszáma ekkor 12 fő, melyből 10 nő és 2 férfi: Csajtai Margit magyar-történelem, Burisné Kurtos Katalin tanító, Dudás Csaba tanító és angol felső tagozatos tanár, Balláné Megyeri Lilla tanító, Gémesi Dorottya földrajz-biológia, természetismeret, Kósa Zoltánné tanító, Hrubiák Krisztina tanító, Nagy Ádám matematika-fizika, testnevelés, Pálinkás Melinda tanító, angol-ének-rajz.
A 2000-es évekre az iskola korszerűnek mondható, taneszközökkel és szemléltető eszközökkel (magnó, CD-lejátszó, videók, könyvek, lexikonok, szótárak stb.) jól állátott. Az intézmény nagy hangsúlyt fektet az idegennyelv oktatásra, két idegen nyelvet oktatnak (angol és német). Az épületben van egy 16 fős, jó felszereltségű nyelvi labor is. A számítástechnikai terem gépparkja korszerű, éves költségvetésből, illetve pályázatokból rendszeresen megújított. A gyermekeket ekkor minden évben rendszeresen elviszik a váci uszodába.
Drégely ostromának 450. évfordulójára jelent meg a Száz magyar falu könyvesháza sorozat Drégelypalánkról szóló kiadványa, amely tiszteletére Szondiról megjelent és fellelhető dokumentumok, festmények állítottak emléket Drégely hősének. A népművészet ifjú mesterének, Terényi Zsuzsannának csuhébaba kiállítása és egy egész termet betöltő anyaga sok látogatót vonzott. Dr. Puky Miklós, magyar biológus ösztönzésére békamentő akcióban vettek részt tanulóink, Gémesi Dorottya, tanárnő szervezésében a Drégelypalánk és Parassapuszta közötti szakaszon.
A szabad iskolaválasztás lehetőségét kihasználva azonban egyre többen választották a balassagyarmati iskolákat, ott felduzzasztva a létszámot, itt apadást eredményezve. Ezzel megkezdődött az iskolai létszám fokozatos csökkenése.
Frankóné Zábrádi Zsuzsa 2012-től
A hátrányos tanulók foglalkoztatását tűzte ki céljául, sajnos kevés sikerrel.
A 2019-2020-as évekre az iskola a dejtári Mikszáth Kálmán Általános Iskola tagiskolája lett, akkori intézményvezetője Kopó Lászlóné Frankó Mária, jelenlegi igazgatója Smitnya Sándorné. Jelenleg alsótagozatos csoportok működnek az intézményben, napközi otthonos ellátással.
Óhatatlanul is Reményik Sándor sorai juthatnak eszünkbe: „Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát.”.
Írta: Szumutku Andrásné és Bálint József