A drégelypalánki közoktatás története
1700-as évek: A drégelyi közoktatás kezdete
Hogy mióta van közoktatás Drégelypalánkon azt sajnos nem tudjuk, mindenesetre azt megállapíthatjuk, hogy már elég régen, legalább az 1700-as évek közepe óta lehet. A község oktatási helyzetének adatolható múltja szorosan összekapcsolódik a drégelypalánki plébánia történetével. Az első írásos feljegyzés a falu iskolájával kapcsolatban 1789-ből származik. A település ugyanis egykor az esztergomi érsek, mint a környék földesurához tartozó drégelyi uradalmának központja volt, és a XVIII. század végéről találni egy szerződést a Domínium és Drégely község között, melynek egyik pontja a drégelyi iskolára utal: „A Méltóságos Földes Uraság kegyelméből a mesterek számokra és az oskola fűtésre elégséges Tűzre való fát fognak vágni és hordani.”.[1]
Felhasznált irodalom:
[1] Száz Magyar Falu / Drégelypalánk / A lélek iskolái
1800-as évek: A drégelyi és a palánki római katolikus elemi népiskola fejezetei
A XVIII. században és a XIX. század elején több súlyos természeti katasztrófa is sújtja a települést. 1763. június 28-án egy földrengés következtében megreped a templom boltozata, a rákövetkező évben, május 7-én villámcsapás éri az istenházát és tűz áldozata lesz a templomtorony teljes belső faépítménye. 1806-ban, 1810-ben és 1813-ban heves földrengések érik a települést és 1813-ban a drégelyi iskola is leégett. A leégett iskolaépület megmentéséért gróf Nádasdy Ferenc, drégelypalánki plébános (későbbi váci püspök, majd kalocsai érsek) a kincstárhoz fordult.[2]
1808-ban, az első lejegyzett néptanító Rudlovszky Antal oskolamester és jegyző volt. Az 1820-30-as években egy okirat, mely a népnevelés problémájával foglalkozik, azt a problémát veti fel, hogy a tanköteles gyerekek közül sokan egyáltalán nem járnak iskolába, vagy csupán csak a téli időszakban járnak oda, amikor nincs szükség rájuk a mezőgazdasági munkák során. Emellett akkoriban a főurak és más jómódú családok általában családi nevelőket, tanítókat tartottak. Gyakran előfordult, hogy a kor híres költőit, íróit szerződtették a gyermekeik oktatására.[3]
A korabeli dokumentumokban kutakodva megtudhatjuk, hogy 1858-ban a drégelyi tankerület vezetője Gály Lőrinc, alesperes, drégelypalánki plébános.[4] Egy 1863-as MTA statisztikai közlemény szerint A „Drégely-palánki” tankerületben 28 településen vannak elemi iskolák, a jelentés szerint Ipolyság kivételével a legtöbb településen az iskolák csak egyosztályosak és vegyesek, illetve Ipolynyéket kivéve, ahol a fiúk és a lányok külön iskolába járnak. A lelkészek híradása szerint nagyon kellene a támogatás, néhol még pad és padló sincs, mint mondják: „ob enormem pauper-tatem” (“a rendkívüli szegénység miatt”). A statisztikai közlés szerint az összes iskolaköteles gyermek száma a kerületben ekkor 2055 fő (1122 fiú, 933 lány), akik 30 osztályba járnak és 30 tanító tanítja őket, egy tanítóra 56 tanuló jut.[5]
Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés utáni közigazgatási rendezés során Drégelyt és Palánkot egyesítették, ekkor jött létre Drégelypalánk. Az új törvényeknek köszönhetően a községi jegyzők helyébe a körjegyzői intézményt állították fel. A Hont vármegyében felállított 42 körjegyzői állás közül a drégely-palánki körjegyzőség az egyik, melyhez a névadó település mellett Hont, Ipolyhídvég és Ipolyvece is tartozott.[6] A körjegyzők, mint akkoriban mondták, „oskolamesterek” is voltak, ami a jegyzőség mellett egyben néptanítói feladatot is jelentett. Az iskola fenntartását az egyház, vagyis annak helyi képviselete a drégelyi uradalom biztosította. Egyházi oktatás révén, a drégelypalánki oktatásban elsősorban csak a római katolikus gyerekek vehettek részt. 1867-ben a kerületi tanfelügyelő, főtisztelendő Marich Ágost, alesperes úr.[7]
1867. október 25-én Simor János esztergomi érsek (Drégelypalánk földesura), az érseki székének elfoglalása után, mintegy első lépések között köriratban kérte a hozzá tartozó papságot, hogy fokozottabb figyelmet fordítsanak a hozzájuk tartozó települések elemi iskoláira és arra kérte őket, hogy minden nap látogassák meg az iskolákat „meleg érdeklődést tanúsítva feléjük”. 1868. februárjában újabb nagy körlevelet írt, amiben a hitoktatást sürgette meg a gyermekek számára, minden évben, alkalmanként.
Az 1868-as népiskolai törvény végrehajtása a faluban akadályokba ütközött, egyrészt a tanerőhiány, másrészt a pénzügyi helyzet miatt, így nehézségekbe ütközött a tanítási eszközök beszerzése. Ekkor a megyében még csak 4-5 állami és felekezeti iskola működött. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter népiskolai törvényének köszönhetően indult fejlődésnek az oktatás, ekkor korszerűsítik a drégelyi iskolát, és ezt követően 1878-ban épül fel a palánki iskola is.[8] Mivel a katolikus egyház igyekezett a felekezeti oktatást a kezében tartani, félve attól, hogy az állam így a tanítók kiválasztására és a tanrendszerre közvetlenebb befolyáshoz jut, így viszont az iskoláknak szánt állami segély Drégelypalánkra nem érkezett meg. Ekkor néhányan a közös felekezeti és állami iskolában látták a megoldást, ami akkor nem valósult meg.[9]
A XIX. század végéről egy különösen részletes leírással találkozhatunk a drégelypalánki oktatás akkori helyzetét illetően, köszönhetően annak, hogy Komlóssy Ferencz 1896-os „Az Esztergom főegyházmegyei római katholikus iskolák története” című könyvében, melyben az akkor még (az 1920-as trianoni békediktátum előtti határoknak megfelelően) Hont vármegyéhez (azon belül is az ipolysági járáshoz) tartozó Drégelypalánk iskoláival is részletesen foglalkozott. Drégelypalánk ekkor az Ipolyság központú úgynevezett drégelyi alesperesi tankerülethez tartozott. Ide tartoztak még a névadó település, Drégelypalánk mellett Alsó-Rakoncza, Ipolyhídvég, Hont, Ipolyvece, Felsőtúr, Középtúr, Ipolyfödémes, Kelenye, Ipolynyék, Inám, Ipolybalog, Ipolyság, Tesmag, Ipolyszécsényke, Ipolynagyfalu, Kőkeszi, Magasmajtény, Nagyoroszi és Palást települések is. A kerület tanfelügyelője ekkor Tihanyis Endre, esperes, ipolynyéki plébános.[10]
A könyv is azt említi meg, hogy a drégelypalánki katolikus iskola története teljesen ismeretlen, bár a körülményei oda mutatnak, hogy „századok előtt is létezett”. Az iskolák történetének leírásából kiderül, hogy 1877-ig csak Drégelyen volt iskola (amely feltehetően az 1867-es kiegyezést követő népoktatási törvényeket követően épülhetett), de 1878-ban Palánkon is épült egy új iskola Simor János, esztergomi érsek felajánlásának köszönhetően, az iskolákat egyébként a katolikus közösség tartotta fenn. Azt is megtudjuk a leírásból, hogy a kántortanító is átköltözött ebbe az új iskolaépületbe. Drégelyen tanultak a kisebb, Palánkon a nagyobb tanulók, 2 tanító vezetése alatt. 1891-ben Simor János esztergomi érsek 350 forinttal támogatta a drégelypalánki iskolát.
A feljegyzések szerencsére elég részletesek, így megismerhetjük belőle a kántortanítók és segédtanítók neveit is. Következzenek ők név szerint, és pontosan idézve:
- „Kántor tanítók voltak: Raj János, Ozima (Ozyma) Ignácz (1876-ig), 1877-töl jelen ideig (1896.) Vinkovich Vincze, szül. Léván, Barsmegyében 1848. február 6-án. Képesíttetett 1868-ban Esztergomban. Működött Ipoly-Nyék, Kuralon mint segédtanító, Nagy-Kálnán m. ktanitó.
- Segédtanítók voltak: Mahács József (1877-1879), Gombos Mihály (1879-81), Vaskovich István (1881-82), Scheffer Gyula (1882-83), Ürge Imre (1883-84), Komáromy János (1884-1885), Tóth Béla (1885-87), Gibela János (1887-88), Véber Kálmán (1888-91), Kovács Imre (1891-95), Bárdossy Endre 1896.
- Az iskolaszék elnöke: Tretter Mátyás, drégelypalánki plébános volt.”[11] Az 1890-es esztendőkben még két, a katolikus iskolával foglalkozó egyházi személy neve maradt fenn: nagyságos Simonyi Rezső kanonok úr neve 1890-ből[12], és főtisztelendő Bohunitzky Ignácz esperes úr neve 1892-ből.[13]
Még afelől is tudomást szerezhetünk, hogy mind a drégelyi, mind a palánki tanterem jólfelszerelt, minden szükséges tanszerrel ellátott. A kántortanítói és a tanítói lakások is rendben tartott, jó állapotú épületek, a kántortanítói cseréppel, a tanítói zsúptetővel fedett. A kántortanítói lakás részei: 2 szoba, 1 konyha, 1 kamra, 1 istálló, 1 pince. A tanítói lakás részei: 2 szoba, 1 konyha, 1 kamra, 1 istálló, 1 szín és 1 pince. A népnevelőnek tanítói földek (szántó, rét, legelő stb.) is jártak, így azokon gazdálkodva kiegészítő jövedelemhez is juthattak. A kántortanitói jövedelem 763 forint 21 krajcár, a tanítói jövedelem 300 forint volt, melyet adományok, termény-ajándékok, tandíj és stóla (hivatali adományok) egészítettek ki.[14]
A XIX. században a népnevelés előmozdításával a gyümölcstermesztés is fellendülést mutatott. A drégelyi és a palánki iskolákhoz faiskola is tartozott, évi 25-30 darab nemesített fácskával. A településen sok gyümölcsfát ez idő tájt honosítottak meg. Illetve 1886-ban létrehoztak egy iskola könyvtárat is, melyben 50 db könyv volt. Sajnos tornaterem és tornaeszközök nem voltak.[15]
Felhasznált irodalom:
[2] Historia parochiae, gróf Nádasdy Ferenc, drégelypalánki plébános feljegyzései nyomán
[3] Czellahó László: Élő történelem, Drégelypalánk, 2008.június 23., 284. o. A falu közoktatása
[4] Tanodai Lapok, 1858 (3. évfolyam, 1-52. szám)1858-11-04 / 45. szám
[5] MTA_Statisztikai Közlemények, 1963.
[6] Száz Magyar Falu / Drégelypalánk / A lélek iskolái
[7] Czellahó László: Élő történelem, Drégelypalánk, 2008.június 23., 284. o. A falu közoktatása
[8] Czellahó László: Élő történelem, Drégelypalánk, 2008.június 23., 284. o. A falu közoktatása
[9] Száz Magyar Falu / Drégelypalánk / A lélek iskolái
[10] Komlóssy Ferencz: Az Esztergom főegyházmegyei római katholikus iskolák története (Esztergom, 1896)
[11] Komlóssy Ferencz: Az Esztergom főegyházmegyei római katholikus iskolák története (Esztergom, 1896)
[12] Néptanítók lapja 24. évfolyam, 18911891-08-12 / 64. szám
[13] Néptanítók lapja 25. évfolyam, 18921892-08-03 / 62. szám
[14] Komlóssy Ferencz: Az Esztergom főegyházmegyei római katholikus iskolák története (Esztergom, 1896)
[15] Komlóssy Ferencz: Az Esztergom főegyházmegyei római katholikus iskolák története (Esztergom, 1896)
1900-as évek:
A római katolikus iskola főtanítója és kántortanítója 1877 óta Vinkovich Vincze, aki az 1900-as évek elejéig (1904-ig) biztosan betölti ezt a tisztséget. Ezt onnan tudjuk, hogy az Esztergom című folyóirat 1903-ban tudósítást ad róla, hogy XIII. Leó 25 éves pápai jubileuma tiszteletére Drégelypalánk nagyszabású jubileumi ünnepséget rendezett, melyen Tretter Mátyás esperes-plébános tartotta a szentmisét, és ezen az ünnepélyen Vinkovich Vince főtanító is részt vett. Aki, mint az újság írja: „buzgó fáradozásáért megérdemelte a közönség elismerését és köszönetét.”.[16]
Sajnos Vinkovich Vincze főtanítóságának végéről már nincsen információnk, azonban a korabeli újságcikkekből az derül ki, hogy ő még 1903-1904-ben biztosan főtanító, és 1910-ben Ipolyságon megjelenik egy Vinkovich Vincze nevű közigazgatási írnok, akinek neve, mint írnok és iroda segédtiszt 1918-ig megtalálható az ipolysági járási hivatalban. Lehetséges, hogy ekkor ment nyugdíjba, vagy az is elképzelhető, hogy nem is róla van szó, hanem a fiáról.[17]
A XX. század elejéről a diákok számáról is maradtak fenn adatok, egy 1910-es feljegyzés szerint a községben 194 tanköteles diák volt, az elemi népiskola fenntartója a község, a falu lakossága magyar, az oktatás tannyelve is magyar. Egy két évvel későbbi 1911-1912-es úgynevezett előmeneteli és mulasztási napló szerint a tanévet 103 diák végezte el.[18] Egy 1913-as iskolai értesítőből kiderül, hogy Barczán Endre az ipolysági Állami Főgimnázium igazgatója „az emberi művelődés és jogtörténet köréből népies előadást tartott” Drégelypalánk községben.[19]
1916-ban az alábbi neveket találjuk meg, mint a drégelypalánki római katolikus tanítók: Vinkovich Ilona, Vinkovich Aranka és Halász János. A két tanítónő testvérek, akik feltehetőleg az egykori kántortanító és főtanító Vinkovich Vincze leányai.[20] Az 1919-es cseh megszállás ideje alatt a csehek elfoglalják az elemi iskola épületét is, így 1919 januárjától a tanítás szünetel[21] 1931-ben az elemi népiskola épületét felújítják, melynek 7000 pengős költségeiből 4600 pengőt államsegyélből fedeznek.[22] 1932-ben Móricz Zsigmond neves író jár a faluban és Kis falvak, nagy bajok címmel beszámolót ír a faluról. Ebből az iskolára vonatkozó adatokat is megismerhetünk. Móricz azt írja, hogy 1932-ben 260 gyermek és 4 tanító van a faluban.[23] 1944-ből Téglás József kántortanító, Molnár Gizella tanítónő és Szentkirály Kornél tanár neve maradt fenn a Historia Domusnak köszönhetően.[24]
1945-ben a község kísérletet tett a középfokú oktatás bevezetésére is, azonban a Vallás- és Közoktatási Minisztérium egy, a Hont vármegyei főispánhoz intézett 1945. július 20-ai keltezésű leirata szerint ez sajnos sikertelennek bizonyult. A Minisztérium kérte a főispánt, hogy értesítse Drégelypalánkot, hogy „állami polgári iskolájuk nem lesz, kérésük nem teljesíthető, mert a kultúrstatisztikai adatok szerint az iskola kellő benépesítésére nincs lehetőség.”[25]
A második világháború után a tanítás 1945 tavaszán a korabeli feljegyzések szerint „a Lipták-féle ház” egy szobájában indult meg újra.[26] A világháborúban megsérült drégelyi és palánki iskolákat az ősz folyamán helyreállították, egy 1945. szeptember 6-ai határozat rendelte el a közmunkával való újjáépítést.[27] Egy 1945-46-os tanévre vonatkozó napló szerint a római katolikus általános iskola már Szondy György nevét viseli. Az 1950-es években mindkét iskola teljes felújításon ment keresztül. A régi „kis” iskola, szolgálati lakással bővült és korszerűsödött, később ez az épület adott otthont a balassagyarmati zeneiskola kihelyezett tagozatának. Az 1970-es években új iskolaépület épült, amely előbb négy-, majd később nyolctantermesre bővült, szertárhelyiségekkel, és tanári szobával kiegészülve.
A négytantermes iskola építését 1971-ben kezdték meg, 1972-ben adták át és szeptember 1-jén tanévnyitó keretében avatták fel. Az új iskola építése és rendezése akkor 3 millió forintba került. 1973 január 1-jével létrejött a balassagyarmati járás legnagyobb községi közös tanácsa, így a három település több, mint négyezer lakosa egy közigazgatási önkormányzatiság alá került, a drégelypalánki központú tanács látta el az ezt követő időszakban a három település ügyeit. Így 1972-73-ban létesült közös orvosi rendelő, orvosi lakással, közös állatorvos szolgálati lakással, közös gázcseretelep és közös oktatási intézmény. Bár 1972-ben megépül az új iskola, ám nagy hiányossága, hogy abba akkor még nem vezetik be a vizet. Kezdetben csak Drégelypalánk és Hont (1972. szeptember 1-je óta), majd később mindhárom település felső tagozatosai jártak az iskolába, az alsó tagozatosok pedig maradnak helyben a településeken. A gyerekek tízóraiztatását a helyi ÁFÉSZ látta el.[28]
1976-ban a honti általános iskola megszűnt, épületét értékesítették. Ebben az évben a drégelypalánki, honti és ipolyvecei közös tanács 700 ezer forint állami támogatást kapott iskolabővítésre újabb négy tanterem, szertár és nevelőszoba építésére. Azonban ezeknek a munkálatoknak a teljes költsége 2,1 millió forint volt, így a közös tanács és a lakosság úgy döntött, hogy kiegészíti a hiányzó részt, melynek következtében a drégelypalánki Szondi Szövetkezet 1976 júliusában meg is kezdte a további építkezést, amit 1977. június 30-ára fejeztek be.[29] Így már nyolc tanterem áll a diákok rendelkezésére. 1977-ben a Nógrád Megyei tanács 40 ezer forintos támogatásából a kultúrházban alakítják ki az iskola tornatermét.[30] 1976-ban az iskolában irodalmi szakkör működött, amely a község könyvtárával közösen „Egyszer volt egy nagy csoda” címmel Weöres Sándor gyermekverseiből mutatott be válogatást.
Az 1980-as években a körzeti feladatokat is ellátó intézményben nyelvi labor, számítógépes terem, szaktantermi rendszer fokozatos kialakítása szolgáltatta a fiatalok korszerű oktatását. A balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Zeneiskola tagiskolájaként pedig a zenei tehetséggondozását is.
1990 után az intézmény fenntartója az önkormányzat lett. A rendszerváltást követően a tanácsi rendszerben létrehozott községi közös oktatás keretei fellazultak, Ipolyvecéről a felső tagozatos tanulók nagyobb része Balassagyarmatot választotta Drégelypalánk helyett, csak kisebb részük maradt a palánki iskolában. Hontról a felső tagozatos tanulók egy ideig még Drégelypalánkra jártak, azonban miután náluk újraindult a felső tagozat, a diákok többsége inkább maradt helyben. 1993-ban lépett érvénybe a szabad iskolaválasztás joga, aminek következtében mindhárom településről a szülök egy jelentős része Balassagyarmatra vitte a gyermekeit. 2005-2010 környékére a diákok létszáma 130-140 főre csökkent.[31]
Óhatatlanul is Reményik Sándor sorai juthatnak eszünkbe: „Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát.”.
Felhasznált irodalom:
[16] Esztergom, 1903 (8. évfolyam, 1-52. szám)1903-03-08 / 10. szám
[17] Magyarország tiszti cím- és névtára – 32. évfolyam, 1913.I. Magyarország / M. kir. belügyi ministerium
[18] Száz Magyar Falu / Drégelypalánk / A lélek iskolái
[19] Iskolai értesítők, Ipolyság – Állami Főgimnázium Állami Főgimnázium, Ipolyság, 1913
[20] Esztergom, 1916 (21. évfolyam, 1-53. szám)1916-02-20 / 8. szám
[21] Száz Magyar Falu / Drégelypalánk / A lélek iskolái
[22] Száz Magyar Falu / Drégelypalánk / A lélek iskolái
[23] Az Est, 1932. január (23. évfolyam, 1-25. szám)1932-01-22 / 17. szám
[24] A drégelypalánki Historia Domus, 118-121. oldal, Klenáncz Ottó kanonok úr bejegyzése alapján.
[25] Száz Magyar Falu / Drégelypalánk / A lélek iskolái
[26] A drégelypalánki Historia Domus, 118-121. oldal, Klenáncz Ottó kanonok úr bejegyzése alapján.
[27] Száz Magyar Falu / Drégelypalánk / A lélek iskolái
[28] Nógrád, 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)1972-09-02 / 207. szám
[29] Nógrád, 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)1976-11-21 / 276. szám
[30] Népsport, 1977. szeptember (33. évfolyam, 207-232. szám)1977-09-02 / 208. szám
[31] Czellahó László: Élő történelem, Drégelypalánk, 2008.június 23., 285. o. Kiszely Józsefné: Szondi György Általános Iskola