Földrajz, gazdaságföldrajz

Drégelypalánk földrajzi helyzete

Részletek Benkó Bernadett szakdolgozatából

A Börzsöny felépítése
A környék éghajlata, vízrajza
A környék növény-, és állatvilága
A Duna-Ipoly Nemzeti Park


1. A Börzsöny felépítése:

A Börzsöny egyetlen hatalmas ősvulkán, amely 18-19 millió évvel ezelőtt keletkezett a miocén korban. Fő tömegét vulkáni kőzetek alkotják, csupán a hegység peremén és a déli oldal medencéiben találhatók a felszínen üledékes kőzetek. A legerőteljesebb vulkáni kitörések 18-19 millió éve zajlottak le, de a formák nagymértékben lekoptak. A folyamatot elősegítette – az akkori szubtrópusi klíma miatti – a mállás.
A Börzsöny mai formái jól őrzik az ősvulkán egykori szerkezetét. A hegység aljzatát helyenként ősi kristályos palák alkotják, keletkezési koruk több száz millió év. A vulkanizmust megelőzően lerakódott homokos, agyagos tengeri üledékek megtalálhatók a Drégelypalánktól 3 km-re lévő Honti-szakadékban.A miocén időszak lajtamészkövet hagyott hátra a hegység peremén.

Morfológiai szempontból a Börzsöny több részre tagolódik:

   I. A Központi részt Magas-Börzsöny néven emlegetik. A 12 km hosszú gerincen sorakoznak a legmagasabb csúcsok (Csóványos 939 m, Nagy-Hideg-hegy 865 m), amelyek rétegvulkáni felépítésűek. Az andezit-agglomerátum felhalmozódásait sötétebb lávakőzetek padjai tagolják. Ezek a fő vulkáni kitörési időszak fő termékei.

   II. Észak-Börzsöny: a Kemence-patak völgye választja el a Magas- Börzsönytől. Ez a rész egymástól eltérő geológiai felépítésű hegycsoportokból áll. A középen futó Nagy-völgy két különálló részre tagolja. A csúcsok a felszín alatt kisebb-nagyobb mélységben megrekedt, s ott megszilárdult vulkáni lávakőzetekből épülnek fel. A Nagy-völgytől északra, Drégelypalánk irányába az üledékes kőzetek veszik át az uralmat. Ezek a vulkáni kitörések előtt rakódtak le, az anyaguk homokos, agyagos,kavicsos.
Ez a réteg jól tanulmányozható Drégelypalánk és Parassapuszta között. A vulkanizmus kezdetét bizonyító tufás homok számos csiga és tengeri sün maradványait tartalmazza, sőt növénylenyomatok is vannak. A felhalmozódott vulkáni kőzetek vastagsága déli irányban növekszik. Az üledékes kőzetek könnyebben pusztulnak, ezért a Börzsöny északi csücske kevésbé látványos. Az 500métert el sem érő legmagasabb csúcsai részben üledékes kőzetekből, részben andezit-agglomerátumból állnak.
Drégelyvár vár 444 m, Kecskebérc 462 m, Kőkapu 496m. Számos helyen lehet látni sárgásszürke márgarétegeket, melyekbe vulkáni porrétegek iktatódtak, s ezek már a börzsönyi vulkánok utolsó kitörései termékei.

    III. Nyugat-Börzsöny: csak a legmagasabb csúcsa, a Nagy-Sas-hegy a 600 m-es magasságot. Építőanyaga kürtőkitöltő andezit. A márianosztrai-medencét szép kúp alakú hegyek szegélyezik, ide tartozik a Csák-hegy, amelyet két különböző andezittípus, valamint egy dácit-féleség épít fel. A DNY-i részre hasadék – vagy kürtőkitöltő vulkáni hegyek jellemzőek, míg ÉK-felé rétegvulkánok.

   IV. Déli-Börzsöny: ez a Börzsöny Dunával határos déli része. Felépítése változatos vulkáni anyagok és üledék is található.
A Szokolyai-medence felső üledékrétege a miocén, az alsó az oligocénben halmozódott fel. Található itt olajpala és vasérc, valamint csekély mennyiségű arany. A vulkáni kőzeteket barna erdőtalaj fedi, a déli részen megfigyelhető a feltűnően sárga színű lösz.

2. A környék éghajlata, vízrajza:

A terület hűvös és nedves éghajlatú. A csapadék évi átlaga 660 mm, amelynek eloszlása meglehetősen egyenletes májusi maximummal. Az 1 mm-nél nagyobb csapadékú napok száma 80-90, ebből 21-22 a havas. A tél nedvesebb, mint más hegységekben. A hótakaró évente 100-150 napig tart. A fagyos napok száma 120-140 körül van, évente körülbelül 40-45 nap egész napon át fagy.

A napsugárzás mennyisége: 1950 óra

Januári középhőmérséklet: – 3°C
Júniusi középhőmérséklet: + 16 C
Évi középhőmérséklet: + 9,3°C

A geológiai felépítés miatt a csapadék kis része szivárog le a mélybe, többsége a vulkáni törmelékréteg likacsaiban való vándorlás után a felszínre bukkan. Több mint 300 forrás tör fel a környéken, vízhozamuk kicsi és erősen változik. Hévforrás nincs. Gazdag a vízhálózat: a patakok nagy része – a falu patakja,a Hévíz is – az Ipolyba torkollik, azonban a Drégely vártól ÉK-re fekvő hegységrész vizei már a Galgába ömlenek. A patakok többsége rövid és gyér vizű, csupán a hóolvadáskor vagy a nyári záporok idején duzzadnak meg. Kevés csapadék esetén, száraz időben csaknem elapadnak.

3. A környék növény-, és állatvilága:

Az Észak-Börzsönyt bükkerdők borítják, de előfordul a magas kőris, hegyi szil és a juhar is. Az aljnövényzetben megtalálható a kankalin, szagosmüge, farkasboroszlán. A hegyi réteken a virágokat fűfélék váltják fel, így a verescsenkesz, perje, aranyzab, a vadrózsa.
Az állatvilágot a földrajzi fekvés, a vízrajz, az éghajlat és a növényvilág határozza meg. A vadállomány Európa-szerte híres. A nagyobb erdőkben élnek a gímszarvasok, a telepített muflonok. Vannak vaddisznók, amelyeket vadásznak. Megtalálható a fácán, mezei nyúl, róka, vadmacska, görény, borz, menyét, vidra. nagy a madarak egyedszáma. A ragadozók közé tartozik a parlagi sas, héja, karvaly. Itt fészkel a kabasólyom, a vörösrécse. A legismertebb énekesmadarak: a fülemüle, a rigó, a pacsirta, a galamb. A romos vidékek madara a csóka, a holló. A halállomány a hazai vizekre jellemző fajokból tevődik össze. Ilyenek a pisztráng, a cselle, a kövicsík. Természetvédelmileg a legértékesebb kétéltű a foltos szalamandra. A hüllők társasága is változatos, siklók, gyíkok élnek itt. Természetvédelmileg felbecsülhetetlen a térség állatvilága. Az itt élő fajok jelentős többsége védett! A csendes, nyugodt hegyek az állatvilág számára kitűnő életteret nyújtanak.
Drégelypalánk közvetlen Ipoly-völgyi település. A falu mellett lévő folyószakasz még őrzi eredeti arculatát, ezt a részt még nem szabályozták. Kiemelkedő jelentőségű a község vízparti jellege, mocsarak találhatók eredeti állapotunkban. Természetvédelmi szempontból az Ipoly mentén gyepek vannak, melyek mezőgazdasági hasznosítása megszűnt.


Fotó: Pálmai István

4. A Duna-Ipoly Nemzeti Park:

A Börzsöny jelentős része – értékben való gazdagsága folytán – természetvédelmi oltalom alatt áll.
A Duna-Ipoly Nemzetiségi Park különlegességét a három nagy tájképi egység, a hegyek, a folyók, illetve a síkság találkozása adja. A védelem célja: „a növény- és állattani, víztani tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme, a biológiai sokféleség fenntartása, az oktatás, a tudományos kutatás lehetőségének biztosítása mellett a térségbe látogatók felüdülésének elősegítése.”
A regionális és tájrendezési terv vizsgálatai 1993. áprilisában készültek el. A terület három megye határán helyezkedik el, és 70 települést foglal magába. Az összességében 60314 hektár kiterjedésű Nemzeti Park a Duna jobb oldalán a Pilis-Visegrádi hegység, illetve a Szentendrei sziget, míg a folyó bal partján a Börzsöny és az ipolyszögi égerlápig terjedő Ipoly-völgyi szakasz természetvédelmileg legértékesebb részeiből áll.
A térszerkezet meghatározó természeti eleme közé tartozik az Ipoly folyó, az Ipoly-völgy, a Börzsöny, s ezen belül érintett Drégelypalánk községe is, a falu határának több mint egyharmada. A környék olyan terület, amelynek flórája és faunája az eredeti állapotában megtalálható.
A Nemzeti Park területéhez tartozik a Szondi-emlékkápolna helye is, és az emlékfasor. Az időközben lebontott kápolnához vezetőút mentén 137 hársfa található. A legkisebb 100, a legnagyobb 300 cm törzskerületű. A sorok sajnos több helyen hiányosak.

 

Drégelypalánk gazdaságföldrajza

Drégelypalánk kialakulása történelmi viszonyokhoz, valamint az Ipoly folyóhoz köthető. Vízforrás, termékeny föld és egy 444 méter magas domb emelkedik a falu körül. Régen a mezőgazdasági szerep jelentős volt, nem vált el egymástól a lakóhely és a munkahely. A hegy- és domboldalakon szőlőművelésre, a mezőkön legeltető állattartásra nyílott lehetőség. A község határához tartozó börzsönyi erdőségek kedveztek az erdőgazdálkodásnak.
A természeti adottságoknak megfelelően Drégely és Palánk között eltérések voltak. Drégely gabonatermesztéssel, állattartással is foglalkozott, bár az Ipoly áradásai a földekben és a rétekben igen nagy károkat okoztak, a dohány és szőlőtermelésük is jelentős volt. Palánk ezzel szemben csak szőlőtermesztésből és dohánytermesztésből tartotta fenn magát. A dohányt Palánkon valószínűleg még a törökök honosíthatták meg. Az 1770-es úrbérrendezés idején készült bevallások szerint „házi kertjeikben dohányt szoktak ültetni”. A palánki dohány jó hírének bizonyítéka, hogy a XIX. században a Hont vármegyei kereskedésben e név fogalomként terjedhetett el.
A földművelésből élő lakosság aránya 95% volt. Túlnyomó többségük azonban körülbelül 70%, 5 katasztrális holdon aluli szegényparaszt volt. Ezek részben Budapesten, mint segédmunkások, vasúti pályamunkások, postai-távirodai munkások igyekeztek pénzt keresni, hogy népes családjukat elláthassák. Egy töredékük a gazdag parasztoknál vállalt aratási munkát és részes művelésre (harmados) burgonya- vagy kukoricaföldet. Az 5-10 holdasok 15%-ot, a 10 holdasok 9%-ot, a 20-24 holdasok pedig 6%-ot tettek ki a földtulajdonosok köréből. A paraszti birtokra a rendkívüli széttagoltság volt a jellemző. Úgynevezett „nadrágszíjparcellák” alakultak ki. Volt olyan középparaszt, akinek 15 holdja 42 parcellában tagozódott.
A falu határából körülbelül 2000 holdat a prímási uradalom birtokolt. Az uradalmi földeken 18 gazdasági cseléd dolgozott. Ezek sorsa közismerten nehéz volt. Az ő sorsuknál a szegényparasztoké még ennél is rosszabb volt, mert míg a gazdasági cselédek kenyere szűkös, de mégis biztos volt, addig a szegényparasztoké szűkös és bizonytalan is.
1938-tól a lovasgazdák erdei fuvarok vállalásával javítottak anyagi helyzetükön. Az állattenyésztés is egyre nagyobb szerepet játszott a parasztságnál. A domboldalakat direkt-termő szőlővel telepítették be. A búzán, kukoricán, burgonyán kívül kendert és lent is termesztettek. Az utóbbiakat az asszonyok maguk dolgozták fel. Házilag fontak és szőttek, majd a szőttesekből ágyneműt, fehérneműt készítettek.
Később a századok során a foglalkozási szerkezet megváltozott, megnőtt a környező települések szerepe, a lakosság ingázóként talált munkát. A vasút megváltoztatta a drégelypalánkiak addigi életét. A megélhetést a faluban és környékén nem találó zsellérek felutazhattak Budapestre, ahol főként napszámosként, segédmunkásként alkalmazták őket. A mezőgazdasági termelést folytató térség meg tudott jelenni az ország legnagyobb fogyasztói piacán, Budapesten.

Ma már az ipar szerepe domináns, ipari üzemek létesültek, amelyek nagyrészt helyi, olcsó munkaerőt foglalkoztatnak. Napjainkban a falu kisüzemi termelési övezetnek számít. A helyben foglalkoztatás mértéke körülbelül 30-40%-os, a lakosság másik fele ingázik a környező településekre. Kiemelkedő jelentőségű a községben az élelmiszeripar, ennek ellenére évről-évre csökken az aktív keresők száma és nő a nyugdíjasoké.
A gazdaság szerkezetében a mezőgazdaság domináns. A terület humuszos homok, réti öntés és réti talajfajtái kedvező feltételeket biztosítanak a mezőgazdasági termelés számára.

Drégelypalánk a lakosság száma alapján a közepes méretű falvakhoz sorolható, azonban ha a népesség 1500 fő alá csökken, akkor már csak a kisfalvakhoz. Típus szerint átalakult falu, kedvező adottságú terület, korszerű mezőgazdasági technikát alkalmazó üzemekkel, számos új házzal, infrastruktúrával, szolgáltatásokkal. Hatalmas lendületet a falusi turizmus megindulása adhatna, erre a lehetőségek adottak. Alaprajzi elrendezés szerint az úgynevezett utcás falvakhoz sorolható, bekötő út mentén található.

Comments are closed