A drégelypalánki egyház története
Templomi szokások Drégelypalánkon
Ülésrend: A templomban régen a baloldalon ültek a nők, jobb oldalon a férfiak. A templomhajóban, a kupola alatt osztályok szerint sorakoztak a diákok, a lányok a baloldalon, a fiúk a jobboldalon álltak. A menyecskék szintén a padok mellett álltak, viszont amikor gyerekük született már leülhettek. A régi szokás szerinti ülésrend valamikor az 1980-as években szűnt meg, azóta van keveredés.[1]
A gyerekek osztályonként is elkülönülten ültek és álltak és tanulmányi eredmények szerint is meg volt határozva, hogy ki állhat legelöl, és utána kik következnek. Czellahó László Élő történelem című könyvében örökíti meg Pálmainé Ica néni elbeszéléseit, miszerint Ica néni két osztálytársa mindig versengett egymással, és folyamatosan lökdösték egymást, hogy ki álljon elöl. Állítólag akkoriban az iskolában is így ültek sorrendben a diákok, eredményeik szerint, és az akkori tanító kivételezett a második legeredményesebb diákkal, így megváltoztatta a sorrendet, amit az eredményei alapján jogosan első helyre került diák erősen sérelmezett, és ebből lett egy kis templomi lökdösődés.[2]
A templomajtónál az előtérben is kialakult az a rend, hogy itt is mindig összegyűlt egy nagyobb tömeg. Olyannyira, hogy nagyobb ünnepi miséken, amikor nem fért el a templomban mindenki, a templom előtti téren és a fák alatt is álltak emberek. Pipacserélő: A templomban a harangláb és kórus alatti rész, ahol a gyóntatófülke és a szenteltvíztartó is található. Itt foglaltak helyet az öreg férfiak és az idegenek. Ők a mise alatt beszélgettek, szundikáltak, vagy dohányt cseréltek (innen ered ennek a résznek az elnevezése is).
A Szentmisék rendje: vasárnap és ünnepnapokon reggel 8 órakor „kismise”, 10 órakor „nagymise”, 14:30-kor litánia. Mindne hónap első vasárnapján szentségimádás. A templom fogadott kötelező ünnepei: május 1-je, Szent Erzsébet, a templom védőszentjének tiszteletére, és október 20-a Szent Vendel, az állatok védőszentjének tiszteletére.[3]
Templomi öltözködés: Drégelypalánkon régi íratlan szabály, hogy a templomba mindenki a legszebb ruháját veszi fel. A húsvét volt az az alkalom, amikor sok esetben, direkt erre az alkalomra szép új ruhát vásároltak a palánkiak.
Nem csak a ruha minősége, de a színe is fontos volt. A hónap első vasárnapján feketébe, a második vasárnapon kékbe, a harmadikon barnába, zöldbe, a negyediken pedig színesbe öltöztek az asszonyok. A kendő színe is illeszkedett az aktuális vasárnaphoz, összhangban a ruhával. Ez a szokás ma már szinte teljesen kikopóban van, még néhány nyolcvan-kilencven éven felüli idős asszonynál láthatjuk.[4]
Bálint József
[1] Révész Józsefné Erzsi néni és Szumutku Andrásné gyűjtése alapján.
[2] Czellahó László: Élő történelem, Drégelypalánk, 2008.június 23.
[3] Révész Józsefné Erzsi néni és Szumutku Andrásné gyűjtése alapján.
[4] Czellahó László: Élő történelem, Drégelypalánk, 2008.június 23.