A kezdetektől a török korig

Dr. Csáky Károly: Drégelypalánk – Falu az “északi hegyek ölelésében”

A kezdetektől a török korig

Aligha akad magyar ember, aki ne hallott volna valamit Drégely váráról, illetve a hajdani véghely romjai alatti településről, Drégelypalánkról. Hisz olvashatunk e helyről történelmünk lapjain, szépirodalmi alkotásainkban, de szólnak nemzeti büszkeségünk őrhelyéről, emberségből s vitézségből példát adó hőséről, Szondi Györgyről, népballadák, legendák és mondák is.
Drégelypalánk a Középső-Ipoly mentén, a hatalmas ősvulkán termékeként tizenkilencmillió évvel ezelőtt keletkezett Börzsöny északi lejtői és a kanyargós Ipoly mocsári árterei, égeres láperdői közt települt, a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó Ipoly-völgyi Természetvédelmi Területen, az E 75-ös számú nemzetközi főút mentén. Vára, amelyről majd többször is szót ejtünk még, egy 444 méter magas andezitkúpon épült.
A szlovákiai Ipolyhídvéggel s a folyó bal partján települt Ipolyvecével, Nagyoroszival és Honttal szomszédos falut a vidék paleolit lelőhelyeként is számon tartják. A népi hiedelem szerint valaha errefelé óriások is tanyáztak, s a környező hegyekben, a várromoktól nem messzire, az Óriás-kőnek nevezett sziklánál nyomaik is felfedezhetők.
A tájról s a faluról csodálatosan vallanak a különböző leírások. Hont vármegye történelmi földrajzában olvassuk az alábbiakat: “Drégely-Palánk vidéke oly szép, hogy szinte megmagyarázható az a honszeretet, mely a hős drégelyieket áthatotta.” (Bergfest Á., 1906, 23 l.)

1kepeslapDrégelypalánk egy régi képeslapon, melyen a volt Szondi-kápolna is látható

Fényes Elek szerint Drégely “Vidéke igen gyönyörű, s a természetnek sok javaival megáldott. Első osztálybeli földjei termékenyek, mind gabonára, mind dohányra nézve. Szőlőhegye és erdeje tágas.” (1851, 283 l.)

nyerNyeregtetős ház 1943-ból (Néprajzi Múzeum fotótárlatából)

Szeretettel írt a községről egykor a közeli Ipolyság szülötte, a magyar sorsvállalás nagy költője, Sajó Sándor is: “Honttól keletre Drégelypalánkra jutunk. A csinos falu sugár tornya már messziről fehérlik felénk. Innen délre, a megye határszélén egy 444 méter magas, erdőkoszorúzta hegy emelkedik, melyen az egykori drégelyi vár omladozó romjai barnállanak. A romokról s az egykori vár védelmében hősi halált halt Szondy Györgyről költők éneke s a magyar történet egyik legdicsőbb lapja szól.” (1900 70-71 l.).
Móricz Zsigmond is elbarangolt ide az 1930-as évek elején. ő dél felől közelített, s így írt a tájról: “Át kellett mennem egy rendkívül szép útvonalon a nógrádi és honti vadregényes, szelíd tájon. A magyar romantika egyik fejezete termett itt. Találomra megálltam egy községben, Drégely vára alatt. Arany János áldott, szenvedő, édes és szelíd szava állított meg: Felhőbe hanyatlott a drégeli rom…” (1958, 172-176 l.)
Vályi András országleírásában is csupa pozitívumot olvashatunk e helyről, melynek “határja igen jó, s minden javai vannak, gránáttya sok van, és szép tsillámlású; dohánya is nevezetes, első osztálybéli”. Hajdani vára kapcsán megjegyzi, hogy az “Nevezetét vehette jeles fekvésétől, e szótól derékhely”. (1796 523-524 l.)
A község nevének eredete kapcsán a Drégely múltját is kutató megyei történész, Matunák Mihály írta, hogy a Dragul megnevezés a szláv eredetű Drág (Károly) személynév jelentéséből származik. Tovább foglalkozva az etimológiával, azt is megállapítja, hogy a Dragul, Dragol, Dragel alak az Árpádok korában ismert és kedvelt Drág (férfi) és Drága (nő) személynévből eredhetett (1902). A név eredete a földrajzi nevek mai etimológiai szótárának szerzője szerint is a Drágul/y/ szláv személynévből származott magyar névadással. (Kiss L., 1988, 391 l.)
T. Pataki László is fontosnak tartja a néveredettel való foglalkozást. Annál inkább is, mivel “a kutatás kimutatta, hogy lengyel testőrtelepítés volt ez a hely nagy királyaink idejében (Endre, Béla, Géza, László). A testőrök a király kíséretében kerültek ide.” (1987, 12 l.)

kapolnaAz 1857-ben épült barokk kápolna

A tájon, ahol a késő bronzkorban a kyjaticei kultúra is virágzott. Valamikor a XIII. – XIV. század fordulóján épülhetett fel Drégely vára. Drégelypalánk valójában két külön település volt valaha. Drégely volt a régebbi, már az Árpádok korában fennállott, hajdani népe pedig robotmunkát végzett. A Palánk utótag a török által 1575-ben a falu temploma körül emelt faerődről vette nevét. Az utóbbi település lakói egykor katonai szolgálatot teljesítettek.

Drégely nevét 1274-ben említi először oklevél Dragul alakban. A honti várbirtokot 1272 előtt királyi adományból nyerte el Szécsényi Máté fia, Morouth, de tőle elkobozták, mert a kunokhoz csatlakozva a király ellen támadt (Györffy Gy., 1987, 192 l.). Több leírásban is azt olvashatjuk, hogy a pusztuló honti vár helyett 1284-85-ben a Hunt nembeli Demeter felépítette a 444 m magasságban álló sziklavárat, s ez lett a megye fővédhelye. Amint azonban Györffy György Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajzában írja, “hamisnak tekinthető azon oklevél, mely szerint Ders fia és Demeter 1285-ben úgy osztozott meg birtokain, hogy Drégely vár két Drégely nevű faluval s egyéb tartozékaival (Bernece, Hont, Vece, Csalomja, Teszér, Hrussó, Jablonc és Podluzsán) Demeteré lett. Adott időben Drégelyen még nem volt vár, a falu még nem kettőződött meg, és nem a mondott birtokosok kezén volt.” Györffy szerint a várról először 1308-ban esik említés, amikor Csák Máté itteni várnagyait említik. (1987. 193 l.). Csák Máté 1321-ig tartotta hatalmában Drégelyt. Ezt követően királyi vár lett, egészen 1390-ig, várnagyságát a honti ispán viselte. 1328-ban egy Miklós nevű várnagy székelt Drégelyen, s 1332-ből ismert a község Szent Erzsébetről nevezett egyháza is, melynek papja 6 garas pápai tizedet fizetett.
Albert király 1438-ban Pálóczy György esztergomi érseknek adományozta Drégelyt. Utóda Széchy Dénes megerősítette a helyet. A mohácsi vész után ide menekült Várday Pál érsek, aki már helyőrséget tartott a várban, amit később a király is állandósított. Várday érsek nevezte ki Szondi Györgyöt a drégelyi uradalom intézőjévé és a vár parancsnokává. Drégely fokozatosan a bányavárosokat védő végvárak előőrse lett. Sajnos, az országgyűlés által is elrendelt (1546) megerősítési munkálatok elmaradása miatt a hely nem tudott ellenállni a t
örök túlerőnek, s hiába védte azt a legbátrabb magyar végvári hősök egyike, rövid időn belül elveszítette stratégiai jelentőségét.

templomDrégelypalánk templomának főoltára

“Puszta vagy, ó kiomlott vér szent helye”
(A drégelyi csata és hőseinek kultusza)

1552. július 6-án Ali budai basa több mint tízezer főnyi haddal indult Drégely felé. Körülzáratta a várat, s felszólította Szondit, hogy adja fel a harcot. Miután a kapitány a basa ajánlatát visszautasította, meg-indult a támadás. A törökök rövid időn belül elpusztították a külső várat. Július 9-én a magas kaputornyot is rommá lőtték. Ali Mártont, a nagyoroszi papot küldte Szondihoz, s kérte, beszélje rá a kapitányt a vár feladására. Szondi az ajánlatot ismét visszautasította, s a törökök szinte teljesen elpusztították Drégely várát, csak a kapitány két apródja, Libárdy és Sebestyén maradt életben, akiket Szondi már korábban Ali basához küldött, kérve, hogy életükről gondoskodjék.

Szondi (Szondy) György (?-1552) a legbátrabb magyar hősök egyike volt, aki Hont megye kis végvárában példát mutatott az egész országnak, életét áldozva hazájáért. Embersége, bátor magatartása még az ellenséget is meghatotta, ezért temettet-te őt el díszes pompával a hatalmas Ali basa. S az sem csoda hát, hogy tettét az írók, költők, történészek közül is oly sokan megörökítették. Nem sokkal az ütközet után írta siralmas énekét, a Budai Ali basa históriáját a kor nagy énekmondója, Tinódi Lantos Sebestyén, hogy az udvarházában s az újabb csaták színhelyén ösztönző példaként emlegesse Szondi György s az alig százötven fős sereg tettét, akik a több mint tízezer fős sereggel szemben, ha néhány napig is, de megvédték a várat:

“Nagy szép dárda Szondinak kezében vala,
Sebesőlve, térdőn állva ő vív vala,
Romlott toron alatt által lőtték vala,
Az fejét az hegyiről alá vetötték vala.”

Kölcsey Ferenc 1830-ban írta a Szondi című költeményét, melyben:

“Bajnokot énekel ő, ki hazánkért onta nemes vért,
Szondi dicső végét a drégeli várnak…”

Czuczor Gergely 1832-ben énekelte meg balladájában Szondiék “nemzeti öntudatot és büszkeséget erősítő” nemes példáját:

“Ott szendereg ő,
A harckeverő,
Kit nem bíra győzni veszély, baj,
Nem szálla szívére haláljaj;
Most maradék magyar áldja nyomát,
S enyhítgeti mennyei béke porát.”

Arany János Szondi két apródja című balladája 1856-ban született. A várvédők hősiességét hirdette ő is – akkor, amikor arra éppen oly nagy szükség volt:

“Mondjad neki, Márton, ím ezt felelem:
Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,
Jézusa kezében kész a kegyelem:
Egyenest oda fog folyamodni.”

Írtak költeményt Szondiról még sokan mások is, ismert és ismeretlen költők egyaránt. Említhetnénk például Csengeri Jánost vagy a Hont megyei Gáspár Imrét. S a prózaírók sem kerülték el a témát: Jókai, Mikszáth, Szombathy Viktor és mások állítottak emléket a hősöknek és Drégelynek.
Sajnos, Szondi hősi halált halt, s bár az ellenség díszes pompával temette őt el – sírjában Ipolyról hozott homokot tettek, föléje pedig díszes kopját, – nyughelyét a kutatók a mai napig nem találták. Sokan az Aranygomb-hegyet (Aranydomb) emlegetik végső nyughelyül, ám Matunák Mihály ezt már 1900-ban cáfolta:

“Szondi sírja tehát nem az Aranygombon keresendő, melyet addig annyiszor hiába turkáltak fel, hanem ott a vár alatt, a Várbércen, Hont és Nógrád megye határdombja alatt (talán a két vármegye a határdombon levő Szondy-sírt választotta később határdombul), vagy tőle jobbra, keletre, hol nem messze a sok erdei fa és bokor között egyetlen kultúrnövény, egy elvadult egres-bokor van.” (14 l.)

Drégelyen azonban nemcsak a Szondi-sír rejtekezett az idők homályába, hanem a hős iránti tisztelet is alábbhagyott.

hazNyeregtetős ház Drégelyen

A XIX. század elején, a “nemzeti szellem újjáébredésekor” nem hiába kéri te-hát népétől számon Kölcsey a Szondi iránti tiszteletet, kicsit szemrehányóan és felelősségre vonva az utódokat:

“Hol van a bérc, és a vár fölötte,
Szondi melynek sáncát védlette,
Tékozolva híven életét;
Honnan a hír felszáll, s arculatja
Lángsugárit távol ragyogtatja
S fényt a késő századokra vét?
Itt van a bérc, s omladék fölötte,
Mely a hőst s hírét eltemette,
Bús feledség hamván, s néma hant;
Völgyben ül a gyáva kor s határa
Szők köréből őse saslakára
Szédeleg ha néha felpillant.”

A Szondi-hagyományoknak az 1860-as években aztán Hont megyében is szép kultusza kerekedett. 1868-ban megalakult a Szondi Emlékbizottság, amelynek tagja volt többek közt Arany János, Horváth Mihály, Ipolyi Arnold és Simor János esztergomi hercegprímás is. Eldöntötték, hogy Szondinak Drégelyen emléket állítanak, hozzáfogtak az emlékkápolna építéséhez, melyet 1885-ben szenteltek fel a Babat-hegyen. Itt kapott helyet a Szondi szobor s a Szondi-zászló is.

satortetos_hazSátortetős, oszloptornácos gazdaház

A Szondi kultusz a második világháború után már-már kialudt Hontban. A Szondi emlékkápolna és a hozzá tartozó terület, a későbbiekben az orosz csapatok által használt légvédelmi lőtérhez tartozott és a hetvenes évek végén lebontották. Az 1990-es évektől ismét felerősödött a Szondi-hagyományok ápolása. Drégelyvár a nemzeti örökség része lett, s ostromának évfordulóin egész napos ünnepséggel adóznak a hősöknek. Drégelypalánkon állandó kiállítás emlékeztet a csatára és annak hősére.

A falu középen már előbb elhelyezték Szondi szimbolikus szarkofágját, Kő Pál szobrászmővész alkotását; kopjafával és haranggal jelölték meg a kápolna helyét, s van emléktábla a várban is.

szarkofagSzondi György szimbolikus szarkofágja, Kő Pál alkotása

Már néhány éve folyik a vár régészeti kutatása, és jelenleg is zajlik a várfalak feltárása, részbeni rekonstrukciója és állagvédelme. A kultúrtörténeti érték mentését 1989-ben Teszári Károly, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Börzsöny táj-egységi körzetének vezetője, a Drégelyvár Alapítvány kuratóriumának tagja kezdeményezte. 2004-ben pedig elhelyezték itt Meloccó Miklós hatalmas kőtömbbe vésett alkotását, amely a drégelyi csatát idézi. (A várról még lesz szó a látnivalók című fejezetben)

Comments are closed