Fejezetek a Csadó-tanya történetéből
Végh József
2008
Bevezetés
Amikor Pásztor Zsoltnétól, a drégelypalánki művelődési ház igazgatójától megkaptam a feladatot, hogy gyűjtsek össze adatokat az egykori Csadó-tanya múltjából, mint a térséggel foglalkozó helytörténész, örömmel vállaltam a kutatást. Amikor aztán nekiláttam az adatgyűjtésnek, először meglehetősen megijedtem. A könnyen elérhető források ugyanis alig-alig adnak segítséget, s meglehetősen szegényes a tanya említése.
Aztán a család leszármazottai nyújtottak elsősorban segítséget. A Szécsényben élő Frisch Oszkár, Gáspár Lujza Budapestről, valamint a drégelypalánki Tuska Ferencné számos dokumentummal járult hozzá e szerény dolgozat elkészültéhez. Az általuk elmondott történetek akkor is érdekesek, ha valóságos voltukban olykor ők maguk is bizonytalanok voltak, de miután a családi legendárium így őrizte meg, számunkra akkor is érdekesek és fontosak. A mesék, legendák, és a megélt történetek összességéből aztán egy kis kerek egész állt össze. Időközben azonban felbukkantak újabb adatok, felmerültek a kutatás további lehetőségei. A gyűjtőmunka tehát nem áll le, s mihelyt újabb adalékok kerülnek elő, azokkal tovább bővülhet e dolgozat is.
A Csadó-tanya történetében kicsiben megjelennek hazánk történetének eseményei. Vannak időszakok, mikor a felemelkedést élik meg, de áldozatot követelt tőle a világháború is. Találkozunk egyéni sikerekkel, kiemelkedő életutakkal, de egyéni tragédiákkal is. Az emlékezet megőrzött családi legendákat és kincstörténeteket, az igazi kincs azonban megmaradt számunkra is: az a csodálatos környezet, az mesés madárgazdagság, mely napjainkban is ismertté teszi.
Drégelypalánk, 2008. május
Végh József
Az egykori Csadó-tanya környéke. Háttérben az ipolyhídvégi templom.
Élet a régmúltban
Az Ipoly közelsége, a bőséges zsákmányt ígérő, de védelmet is jelentő vízivilág mindig is csábította az embert a letelepedésre. Nem véletlen tehát, hogy már a neolitikum embere is megjelent itt. A szécsényi múzeum őrzi e leleteket.
Az újabb kőkor emberének kőeszközei, edényei is előkerültek a Csadó-tanyáról. A késő bronzkorból származó agyagtárgy az Ipoly bal partját benépesítő kyaticei kultúra hagyatéka.1) A szécsényi Kubinyi Ferenc múzeumban őriznek egy e korból származó agyagtárgyat. Az alig tíz centiméteres lapos agyaglap négy sarkán egy-egy átfúrt lyuk található. Valószínűleg a szövés, fonás, esetleg madzagsodrás eszköze lehetett.
Lelet a kyjaticei kultúrából, a szécsényi múzeum tulajdonában
Kyjatice község Szlovákiában a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában Karaszkótól néhány kilométerre északra található falu, melynek napjainkban csupán 87 szlovák lakosa van, s hol bronzkori temetkezést találtak az i. e. 1100 és 700 közötti időszakból. A szép számmal megtalált leletegyüttes alapján a település az itteni kultúra, a kyaticei kultúra névadója lett.2) A késő-bronzkori kultúrának az emberei a Kr. e. 12.-től a Kr. e. 8-7. századig népesítették be a Kárpát-medencét.
A bronzkor kései szakaszában (Kyjatice-kultúra) élő népek sűrűn benépesítették a Börzsönyt, annak folyó menti részeit, de a magasabb hegyeket is – ez a jelenség egész Európára jellemző volt. Nemcsak időlegesen menekültek az erődjellegű várakba, hanem ezek állandó, tartós lakóhelyül is szolgáltak. A Börzsönyben, valószínűleg egy időben, hat ilyen sűrűn lakott telep is létezett másfél-három és fél kilométerre egymástól, melyek talán szövetséget kötöttek egy másik – Börzsönyön kívüli – törzs ellen. A Börzsönyben lakók közötti „munkamegosztást” úgy képzelhetjük el, hogy a síkvidéken, a folyópartokon élők – az Ipoly bal partján 43 ilyen telepet tártak fel a régészek – látták el élelemmel a sáncvárak lakóit, hiszen a „várban” aligha volt elegendő terület nagyobb számú állat tartására és növénytermesztésre, s cserébe e szolgálataikért védelmet kaptak, veszély esetén beköltözhettek oda, s talán ez volt a döntő szempont a függőségi viszony létrejöttében. Régészeti leletek ugyan még nem támasztják alá, de azt is elképzelhetjük, hogy a – várbeli népek állítottak elő olyan termékeket – bronzszerszámokat, -eszközöket –, melyek a „síkvidékieknek” a megélhetéshez, a munkavégzéshez és a háztartáshoz voltak szükségesek. A késő bronzkori Kyjatice-kultúra a szkíta–trák csoportok megjelenéséig tartott.3)
A Csadó név eredetéről
A név eredetét illetően csak feltételezésekre hagyatkozhatunk. Font Márta Kelet-Európa első államáról, a Kijevi Rusz létrejöttének körülményei írt tanulmányában ír a térség első szervezett politikai alakulatáról, amely a 9. század végén jött létre. Alapját a Baltikumtól a Dnyeperen át a Fekete-tengerig (korabeli szóhasználattal: a varégoktól a görögökig) vezető folyami út ellenőrzésének, illetve egy kézben való egyesítésének igénye teremtette meg. A társadalmi szerkezet vizsgálatakor említi a szolgatípusok között a csado-t, akinek a ház körüli teendők ellátása a feladata.
Földrajzi névként Deményegyháza mellett találkozunk egy Csadó patakkal. Személynévként sem ritka manapság sem. Még s közeli térségben sem. Mikszáth Kálmán írásaiban két helyütt is találkozhatunk e névvel. A krumpli alapú haluska azaz sztrapacska a “tót atyafiak” jellegzetes étele. Úgy tartja a fáma, hogy híres földink Mikszáth Kálmán is szerette, leginkább azt, amit Mauks Ilonkáéknál Csadó néni, akkor még Rozika főzött neki.
Mikszáth vitába keveredett horpácsi kocsisával, Csadó Józseffel. 1905 decemberében írt Rákóczy István rétsági főszolgabírónak, hogy „igen kérnélek tehát kedves Pistám, ha arra mégysz, légy kegyes ezt a zsiványt egy kicsinyt megleckéztetni és megijeszteni, hogy legalább újévig kitartson benne az engedelmesség olaja – amikor becsületes szklabonyai kocsisom váltja fel.”4)
A Csadó család megjelenése Drégelypalánkon
A család megjelenésének pontos időpontját és körülményeit nem ismerjük. A török kori összeírásokban Drégelypalánkon nem szerepel. Szintúgy nem taláható a Csadó név Drégelypalánkon az 1715. évi országos összeírás adózó családfői között sem. A II. József féle, 1782 és 1785 között készített első katonai felmérés térképein még nem szerepel a tanya, illetve a vízimalom sem az Ipoly partján.5)
A családnak első ismert tagjait 1865-ből ismerjük. A Drégely Palánk adóközség lakóházainak kivonatában6) Csadó József, Csadó Ferencné és Csadó Barbara szerepel. Az 1871. évi kivonatban a Drégely falurészben a 168. házszám alatt Csadó János (a későbbiekben következetesen János szerepel, így meglehet, hogy a korábbi József, elírás volt), a minden bizonnyal a szomszédságában álló 169. házszám alatt pedig Csadó Ferencné és Csadó Barbara lakott.7)
A Drégely Palánk adóközség 1871. évi birtokrészleti jegyzőkönyve8) részletesen számba veszi a család földbirtokait. Ezek szerint Csadó Jánosnak az alábbi földjei voltak:
– kert: 56 öl
– lakóház és udvar: 92 öl
– kert: 140 öl
– kert egy patakon túli résszel: 113 öl
Csadó Ferencné földjei:
– a Kis hegyen – szőlő 671 öl, és ugyanott 79 öl kert egy úton túli résszel
– a Hajdúhegyen 123 öl kert, 1228 öl szőlő és 34 öl kert
– a Lepény oldalon 6 hold 1331 öl szántó
– a Rakottyásban 1085 öl rét egy úton túli résszel
– az Érmelléken 1108 öl rét egy úton túli résszel
Csadó Borbála (ettől kezdve következetesen Borbála és nem Barbara) földjei:
– a Pást réteken 4 hold 595 öl szántóföld
– ugyanott 1 hold 1314 öl szántóföld úton túli részekkel
Csadó Ferencné és Csadó Borbála egyenlő részarányú közös földjei:
– a Pást réteken 5 hold 982 öl legelő, úton túli részekkel
– ugyanott lakóház, udvar és malom 700 öl
– ugyanott 4 hold 893 öl rét
– ugyanott 237 öl vízárok
1871-ben találkozunk tehát először a vízimalommal. Az mindenesetre feltűnő, hogy bár a férj a molnár, az egész birtok és a malom maga is a feleség tulajdonában van. Nincsenek információink arról, hogy Csadó János, illetőleg Csadó Borbála milyen rokonságban állt Csadó Ferencnével. Különösen Csadó Borbálához fűzhette közeli rokoni szál, miután több birtokrésznek közös tulajdonosai.
Csadó Ferenc 1890. december 14-én született leányának, Alojzia, Antóniának a keresztlevele szerint az apa, Csadó Ferenc molnár, s drégelypalánki malomban lakik.9) M. Csósza Mária, édesapja Csósza Vendel és anyai nagyapja Jambrikus István visszaemlékezései alapján azt erősíti, hogy a vízimalom a Csadó-tanyán állott. „Csadó Ferenc gazdag ember volt, kb. 100 holddal rendelkezett. Vízimalom is volt itt. Az Ipoly egy mellékága hajtotta ezt a malmot, ezért állandóan működött.”10)
Két térképrészlet a Csadó tanyáról és épületeiről 1871-ből 11)
Csadó Ferenc és Hanrich Lujza házasságkötési képe
A család érkezésére egy legenda ad magyarázatot. E szerint Csadó Ferenc felesége, Hanrich Alojzia egy bécsi származású bárói család sarja, akit a rangon aluli házassága miatt a családja kitagadott, s inkább juttattak neki egy vidéki birtokot. Más forrás úgy tudja, hogy Hanrich Alojzia egy törvényszéki bíró leánya volt, s jóval fiatalabb a férjénél. Az ő révén került a birtok a család tulajdonába. A bárói származást nem sikerült igazolni. A kutatást nehezítette, hogy ugyanazon a már korábban említett keresztlevélen a név kétféle írásmódban is található. Az irat ugyanis tartalmazza a keresztszülők neveit is, ki nem mások, mint Gyürky Benő gazdatiszt és Hahnrich Aranka. A gyermek megkeresztelője Lovász Kálmán káplán volt három napos korában.
A népes Csadó családban kilenc gyermek született. A visszaemlékezők Alojzia (Lujza, Lulu néni), Aranka, Józsa, Ödön, Margit (Manci néni), Mária (Mariska), Róbert és Erzsébet nevére emlékeznek. Erzsike volt a legkisebb, ő 1907-ben született, október 6-án. Józsa nénire úgy emlékeznek, hogy férjhez menvén Egerbe költözött. Gyermeke nem született. A nagylányok az állami polgári leányiskolába jártak Balassagyarmatra. Gáspár Lujza említ még egy Bábi nénit, akinek valószínűleg birtokai voltak a Felvidéken. Hanrich Alojzia korán özvegyen maradt a kilenc gyerekkel.
Csadó Ferenc és felesége is a drégelypalánki temetőben nyugszanak.
Balról az anya, Hanrich Lujza, Nagybözsi, Marcsa és talán Józsa néni
Csadó Ödön
Ödön beteges volt és fiatalon meghalt. 1926. június 21-én még azonban keresztszülőként szerepel nővérének Lujzának és Szőke Károlynak Valéria, Aranka nevű gyermeke keresztelőjén. A foglalkozása tekintetében a „földbirtokos” megnevezés szerepel. A másik keresztszülő egyébként szintén testvér, Csadó Mária volt.
Csadó Mária
Akkoriban igen különlegesnek számított, hogy nő létére cigarettázott. Az iskolában dolgozott takarítónőként, de szenvedélyes horgász volt. Férje Szilágyi Antal.
Csadó Margit
Férje Molnár Sándor csendőr. Csadó Margit Drégelypalánkon élt háztartásbeliként a faluban, mégpedig a palánki részen Molnár Sándorral. Gáspár Lujza visszaemlékezése szerint az ő gyermekkorában földművelésből éltek. Gyermekük nem született, mindketten a faluban vannak eltemetve.
Csadó Róbert
A Csadó-tanya az Ipoly árterén található, így amikor az ár elöntötte a környéket, a Csadó-tanyát gyakorta elzárta a külvilágtól. Egy alkalommal ifjú gyerekként úgy határozott, hogy egy nagy teknővel nekivág a víznek. Mindenképpen be akart jutni élelemért Drégelypalánkra. A víz sodrása azonban túl erős volt, s az ő karjai túl gyengék az ár elleni evezéshez. A víz magával ragadta a ladikját, s a pórul járt legénykét Ipolyságnál fogták ki a folyóból megmentve szorult helyzetéből.
Csadó Róbert később hentes lett. Az ötvenes években, a beszolgáltatások, a feljelentések, időszakában egy fekete vágáson érték őt. Talán csak lazítani kívánt volna a kegyetlen korszak megszorításain, vagy csak a családja részére akart élelemhez jutni, ma már nem tudni. Bűnéért nagyon megbűnhődött: elvitték és nagyon megverték. A verés következtében a sebe elfertőződött és a lábát le kellett vágni. A kényszer azonban nagyon nagy úr. Egy másik alkalommal is hasonlóképp járt. Újra bebörtönözték, s immár olyannyira megverték, hogy bele is halt. Talán a váci börtönben történt mindez.
Csadó Róbertnek egy pataki leánytól, Káposzta Rozáliától született egy gyermeke. Csadó Évának hívták.
Csadó Aranka
Férjével Bátor Antallal Honton élt, ott is van eltemetve. Két lányuk született. Az egyik Bátor Mária, aki felnövekedve Gyürky/vagy Gyürki/ Zoltánnal élt élettársi kapcsolatban. Együtt nevelték fel Zoli bácsi házasságából született fiát Gyürky Tibort, aki tanító lett, és valahol Nógrád, vagy Heves megyében lakik. Közös gyerekük nem született. Bátor Mária és Gyürky Zoltán egy idő után Hontról Drégelypalánkra költözött, mindketten ott haltak meg.
„Bátor Mária az akkori idők szerint tanult nő volt, Drégelypalánkon a palánki vegyes boltot vezette. Bátor Éva- a másik lánygyerek – gyakorlatilag gyerekkora óta nagymamámnál lakott a Szőke tanyán, ő nevelte. Szellemileg kissé visszamaradott lány volt, így elvégezte az elemi iskola négy osztályát, és utána a tanyán segített a nagymamámnak. Éva még sokáig lakott a Csadó-tanyán, míg később férjhez ment Rádi Jánoshoz és Vácra költözött.”12)
Csadó Aranka nagybetegen testvéréhez, Lujzához költözött. jó ideig ő ápolta.
Csadó Borbála
Férje: Numman Rafael. Csadó Borbála sorsáról a család tagjainak csak homályos emlékei maradtak. Minden bizonnyal ő az, ki az 1929-33-as válság idején kivándorolt, és végül Argentínában telepedett le. „Csak arra emlékszem, hogy nagymamámnak csomagokat küldött, és persze leveleztek.”
Csadó Jozefa
Ő az, akit a család Józsa néni néven emleget, s aki Egerbe költözött. Férje: Egresi János volt, ki valószínűleg katonaként szolgált. Gyermekük nem született. Józsa néni háztartásbeli volt.
A Csadó család. Kilenc gyermek az édesanyjuk körében.
A család Szőke ága
Szőke Károly segédjegyző, Csadó Lujza, Antónia férjeként került a családba. Vác Alsóvárosban kelt keresztlevele szerint Károly, János 1874. október 16-án látta meg a napvilágot Staudinger Károly iparos és Czuczor Anna gyermekeként.13) Nevét a magyar királyi belügyminiszter engedélyével 1898-ban Szőkére változtatta. A közigazgatási karriereje érdekében magyarosította a nevét. Házasságkötésük 1915. január 24-én volt Bátorban, de csak rövid ideig éltek ott. A Staudinger szülők éltek ott. Az apa varga volt, és nagyon büszke volt a fiára, akit sikerült taníttatnia. Bátorban volt valami rokona a Csadó családnak, akiket meglátogatott Csadó Lujza, és ott ismerkedett meg idősebb Szőke Károllyal, aminek aztán házasság lett egy idő után a vége. A házassági anyakönyvi kivonatból14) ismerjük a feleség Csadó Lujza születési idejét, mely 1890. december 14-én történt. Jelentős korkülönbség volt tehát köztük. Házasságkötésükkor mindketten bátori lakosként vannak feltüntetve. A kis falu egyébként Eger mellett található, Felsőtárkány közelében. Akkor költöztek Drégelypalánkra, amikor Szőke Károlyt áthelyezték.
Csadó Lujza és Szőke Károly házasságkötésük idején
Gyermeküknek, Valériának a keresztlevelén Szőke Károly már körjegyzőként szerepel. Jelenleg még nem tudjuk, hogy hol működött jegyzőként hivatalában. Drégelypalánkon nem, sőt Nógrád megyében sem valószínű, hiszen az erre vonatkozó szakirodalom nem említi.15) 1920.októberében kértek egy másolatot a házassági anyakönyvi kivonatból, melyre rávezettetett: „A jegyzői egyesületbe leendő felvételhez való használatra b. mentesen.”
Csadó Lujza fiatalkori arcképe
A család tudomása szerint innentől mindig Nógrád megye területén dolgozott a közigazgatásban, részben Drégelypalánkon, részben pedig Balassagyarmaton a megyénél adóügyekkel foglalkozott. Egy ideig Honton és Ipolyvecén is volt. „Ez biztos, akár benne van a dokumentumokban, akár nincs. Az is biztos, hogy Drégelypalánkon /vagy a megyében/ komolyabb “sarzsija” lehetett, hiszen ha bementünk a faluba a nagymamámmal, az idősebbek jegyzőné asszonynak szólították.”
A Szőke család a Csadó-tanya előtt. Balról Szőke Valéria, Csadó Lujza, Szőke Lujza, Szőke Izabella, az idősebb és a fiatalabb Szőke Károly
A Szőke családnak négy gyermeke született. Valéria, Károly, Lujza és Izabella. Belluska 19 évesen elhunyt. Nagyon szép lány volt. Egy elfertőződő foghúzás okozta a halálát.
Szőke Izabella 1938. június 3-án
Valéria 1926. június 18-án született. Három napos korában megkeresztelték. Keresztelő káplánja br. Kray Pál volt.16)
Drégelypalánkon úgy emlékeznek, hogy az idősebb Szőke Károlyt egy menetrend szerint járó tehervonat, ütötte el 1944-ben, 68 éves korában. A temető alatt jártak át a síneken és itt érte a végzet. Azt mesélik, hogy pipagyújtással küszködött gyalogosan hazafelé tartva, és a sínen állva ütötte el a vonat. A családi emlékezet szerint a nagypapa kártyázni volt a szokásos társaságánál, és éjszaka ment hazafelé a síneken. Miután nagyon rossz volt a hallása, nem hallotta a vonatot, illetve csak már későn.
Az idősebb Szőke Károly, a felesége és a leányuk Izabella a drégelypalánki temetőben nyugszanak. Szőke Károlyné, Csadó Lujza 1964. október 16-án hunyt el 74 éves korában. Sírjuk ma is ott található a ravatalozó előtt.
Az idősebb Szőke Károly, felesége és Szőke Izabella sírja egykoron és ma.
|
|
Az ifjabb Dr. Szőke Károly a négy Szőke gyerek közül az egyetlen fiúgyermek volt. Az alapiskolát helyben, a gimnáziumot Balassagyarmaton végezte. Ezt követően az ELTE Vegyészmérnöki Karán tanult. Diplomája megszerzése után egy mezőgazdasági talajlaboratóriumot vezetett Füzesabonyban. Ennek megszűnése után füzesabonyi gépállomáson dolgozott, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetem kémia tanszékén tanított egyetemi adjunktusként. 1969 és 1972 között Kubában dolgozott. E három év alatt a családja is vele volt. Kutatómunkája eredményét egy vaskos könyvben adta át az egyetemének. 1977-ben – amikor egy új agártudományi egyetemet hoztak létre Kubában, Ciego de Arilaban, újra meghívták. Ekkor már csak hat hétre utazott ki a családja nélkül. Szerették volna, ha újra kiköltöznek, de a gyerekek miatt már nem vállalkoztak rá. Ő indította be az új egyetem talajlaboratóriumát és sok előadást tartott. Hazaérkezése után 1983-ban betegsége miatt leszázalékolták, majd 2004-ben meghalt. Két gyermeke született, Lilla és Zsolt.
Dr. Szőke Károly egyetemi adjunktus
A család háborús áldozata: Tuska Mihály
Csadó Erzsébet férjét Tuska Mihálynak hívták. Szolnokról származott. A második világháború idején katonai szolgálatra hívták be. Hírét vette, 1944-ben, hogy megszületett a fia, Ferenc. Mivel már valahol a közelben állomásoztak, nem bírta tovább, s hazaszökött. A család megpróbálta bujtatni, de a tábori csendőrök érte jöttek, s el is vitték, mint katonaszökevényt a tanyáról. Nem is került többé elő, s a család máig nem tudja, hogy hol esett el, mi lett vele. Tuska Ferenc nem is ismerte az édesapját. A mai napig nincs holttá nyilvánítva. Volt egy kislánya is, de az öt éves korában meghalt.
Tuska Mihály és neje, Csadó Erzsébet
A tanya épületei
Az öreg tanya nem a dombocska legmagasabb pontján volt, hanem a falu felé, a tanya észak-nyugati felén. Ez az épület masszív falakból épült. Valószínűleg épp ez lett a veszte. Mint a határnak közvetlen közelségében lévő épület bombázás áldozata lett a második világháborúban. Gáspár Ákos (Szőke Lujza fia) emlékeiben úgy él, hogy az épület már gyermekkorukban romokban állt. A falak leomlott köveit a falubeliek vették meg építkezésekhez.
Az újabb épület tulajdonképpen egy lakóház volt, amely nagy szobából, egy konyhából és egy kamrából állott. Akkor kezdték el építeni a régi Csadó tanya mellé a másik tanyát, amikor Szőke Károly, feleségével, Csadó Lujzával hazaköltözött. Mellette volt egy szinke. Ez egy klasszikus palóc építmény, tulajdonképpen egy tetővel fedett szín a széna tárolására. Még a szekérrel is be lehetett állni alája. A padlására fel lehetett mászni a gyerekek legnagyobb örömére, akik gyakorta ugráltak bele a puha szénába. Az épületegyüttes U alakban helyezkedett el. Középen állt a ház, jobbra a baromfiólak, balra a szín és a nagyállatok istállói. Az egész épületegyüttes merőlegesen nézett a morotvára, azaz az Ipoly holtágára.
A tanya új épülete és két kép a tanya előtt
 |
 |
A Drégelypalánk község kataszteri telekkönyve az 1948. évi birtokvalósítás alapján már az örökösödés révén felaprózódott birtokot veszi számba.17) A bejegyzés szerint a a birtok tulajdonosai 1/8- 1/8 részben: Csadó Margit, Lujza, Erzsébet, Mária, Aranka, Róbert, Erzsébet és Schmiedt Erzsébet. Erzsébet valóban kétszer szerepelt. Nem lehet elírás, hiszen férjezett neve: Tuska Mihályné is ott szerepel. Schmiedt Erzsébetről nincs információnk. Tény, hogy az örökösök között szerepel. Lakhelyéül Léva van megjelölve. Gáspár Lujza emlékeiben így szerepel ez az ág: „Schmiedt Erzsébet a rokonság felvidéki ága. Hogy hogyan került az örökösök sorába nem tudom, de Léván élő Bözsi nénivel Anyámák haláláig ápolták a kapcsolatot, látogatták egymást. Én Bözsi néni gyerekeivel Helenával /Tóth Györgyné/ és valamelyest Bélával voltam szoros kapcsolatban halálukig. Helena családjával Deménden él/élt/.”
A tanya a hatvanas években árvult el igazán, mikor Csadó Lujza elhunyt. Az üresen maradt házat lelketlen emberek kifosztották. Gáspár Lujza így emlékszik erre: „Sajnos komoly családi dokumentumok veszendőbe mentek. Ez úgy történt, hogy amikor nagymama meghalt, és mire a család leért, feltörték a tanyát és minden mozgathatót elvittek, a családi papírokat és egyéb dolgokat részben elégettek /ki tudja miért/, részben a réten szétdobálva teljesen tönkretette az idő. Így a nagypapa naplója, különböző papírjai megsemmisültek. Emlékszem ezen az iratokon csodálattal néztem a nagypapa gyönyörű kézírását, aláírását és az érdekes pecséteket. Nagyon szép írása volt.”
Az épülettel az időközben Pestre került rokonok nem tudtak mit kezdeni. Eladni nem lehetett, elsősorban azért mert a második erősáramú elektromos távvezetéket egyszerűen átvezették a tanya fölött. Az első mintegy százötven kétszáz méterre volt tőle. Ezt követően az épület már lakhatatlanná vált. A család ekkor, mint használhatatlanná vált épületet felajánlotta téesznek. Tulajdonképpen a termelőszövetkezet már ezt megelőzően is elbirtokolta, s ott tartotta az állatállományát. Tovább rontotta ezzel az eladás esélyeit. Ez a lépés aztán megpecsételte a tanya sorsát, s fokozatosan leépült, míg végül el is bontották a hetvenes évek táján. Lakott benne akkortájt egy Szamák István nevezetű ember. Valószínűleg az állatok gondozója. Ő volt a Csadó-tanya utolsó lakója.
Halászat a tanyán
A tanyától keletre volt egy katonai magasles. A határvédelmi feladatok ellátása érdekében gyakorta látogatták az orosz katonai járőrök is. Néha lőttek is a határhoz túl közel merészkedő halra vágyó lakosokra. A bőséges halfogás reménye ennek ellenére odacsalta a halászokat. Mesélnek egy vadászról, aki puskával lőtt egy óriási harcára. A lelőtt halat a gyerekek találták meg másnap. Nagyobb volt mint a tizenegynéhány éves sihederek maguk. Az oroszok is gyakorta vadásztak csukára. A hihetetlen halbőség miatt szinte mindig sikerrel jártak. A szintén rokon Tuska család tagjai merítőhálóval jártak halászni. Csakúgy, mint a távoli rokon Bátori Éva, ki feneketlen fűzfakosárral folytatott tapogató halászatot, s ő is rengeteg halat fogott.
A Csadó-tanya kincsei
A tanyához több kincs-legenda is fűződik. Az egyik szerint az öreg tanyán, azaz a régi ház romos kőfalai között a család egyik tagja meg is találta az elásott kincset, mikor azonban felbontották a ládát, kiderült, hogy akkorra már elértéktelenedtek a szép számmal előkerült Kossuth-bankók. Mesélik, hogy fehér lett az egész rét a szétdobált bankóktól. Nagy volt a csalódás.
A tanya helyét ma már csak egy homokkőből készült feszület őrzi. Írása mára olvashatatlanná vált, de még dacol az idővel. A környékét alaposan meglyuggatták az építkezésekhez szükséges homok kibányászása érdekében. A legenda szerint ez a feszület is elásott kincs helyét őrzi. A történet azonban arra is biztosítékot talált, hogy ne essék e hely a kincsvadászok áldozatává. A kincset ugyanis tizenhárom macskafejű gyermek őrzi, akik valamennyien ide vannak eltemetve. A néprajztudomány számos hiedelmet ismer a macskákkal kapcsolatosan, s a különböző kultúrákban gyakorta találkozhatunk macskafejű lényekkel. E konkrét történet jelentésének megfejtése a néprajzos szakemberek dolga.
A feszület és mára sajnos olvashatatlanná vált felirata
A Csadó-tanya madarai
Nem feladata e dolgozatnak a Csadó-tanya madárvilágát feldolgozni, de miután ők a terület mai igazi gazdái, nem maradhatnak említés nélkül.
A Csadó-tanya – mint stabil vizes élőhely – még májusban is jelentős fajszámot mutat fel. Rendszeres itt például a cigányréce előfordulása. Fontos tudni, hogy az Ipolynál nem maga a folyómeder, hanem a víz dinamikája által érintett területek szolgálják a vonuló vízimadarakat. Ezek közül is kiemelkedő az ún. Vecei lapos, a drégelypalánki Csadó-tanya és Nagy-sziget, valamint a honti Irtás-rétek. A legelőkön a tavaszi olvadás után szinte összefüggő sekély vízfelületek vannak, melyek a felsorolt helyeken állapodnak meg. A gazdag madárállományban olyan különlegességeket is megfigyeltek, mint a bakóscinege, a feketenyakú vöcsök, a bölömbika, a vörös gém, a nyári lúd, a kis vízicsibe, a szürke gém, a nagy kócsag, a fekete gólya és a Finnország nemzeti madara, az 50.000 forint eszmei értékű énekes hattyú. Ez utóbbiról álljon itt néhány szép felvétel Papp Ferenc fotói közül.18)
 |  |
 |  |
 |  |
Források, felhasznált irodalom
Az I. katonai felmérés adatai CD-ROM
Balogh Zoltán: Drégelypalánk – Száz magyar falu könyvesháza, 2002.
Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873-1950, Salgótarján, 2001.
Frisch Oszkár családi iratai
Horváth M. Ferenc: Nagybörzsöny – Száz magyar falu könyvesháza
M. Csósza Mária: Jeles napok, néphagyományok, Drégelypalánki helytörténet I., 2006.
Mikszáth Kálmán összes művei CD-Rom
A Nógrád Megyei Levéltár jelzetekben szereplő iratanyaga
Adatközlők
Frisch Oszkár (1950) Szécsény, (Szőke Valéria fia)
Gáspár Ákos Budapest, (Szőke Lujza fia)
Gáspár Lujza Budapest, (Szőke Lujza leánya)
Tuska Ferencné sz. Kiss Erzsébet (1948) Drégelypalánk, (Csadó Erzsébet menye)
Dr. Szőke Károlyné Gödöllő (az ifjabb Szőke Károly felesége)
Mellékletek
1. számú melléklet. Drégelypalánk az I. katonai felmérés térképén
2. számú melléklet: Csadó Alojzia, Antónia keresztlevele
3. számú melléklet: Staudinger (később Szőke) Károly keresztlevele
4. számú melléklet: Szőke Károly és Csadó Lujza házasságlevele
5. számú melléklet: Szőke Valéria keresztlevele