A Szondi-emlék története

A Szondi-emlék története

 1860. október 2-án Ipolyságon tartott közgyűlésen a hontmegyei kaszinói társulat a “Pesti Napló”-ban adta hírül azt a mozgalmat, melyet a “Drégelyvár hőslelkű védője Szondi Györgynek állítandó emlék-szobor iránt megindított volt.”
Báró Majthényi Lászlótól az akkori kaszinó-társulati elnöktől az alábbi indítvány hangzott el:

“Drégelyvár romjai, melyeknek mohosult falain a hazáért ott küzdve elhullott hősök lelke leng, egy csata színhelyéül szolgáltak, melyben egy honfi harczolt a százszorosan túlnyomó török ellenében: nem győzelemért, mert jól tudta, hogy oly korhadt erősséget sokáig védeni nem lehet, nem dicsőségért. Mert látjuk, hogy míg egy Zrínyi nevét leonidási hírnév fényköre övedzi, Szondi, az egyszerű prímássági várnagynak neve csak éppen hogy feledve nincs; de küzdött hős lelkének ösztönét követve egyedül, s meghalt merta azt hitte, hogy elesvén a vár melyet megvédeni fogadott, ő sem élhet tovább.
Szondi, Drégelvár hőslelkű védőjének emlékére szobor állíttassék, s az eszme valósítása iránti kezdeményezést ezen egylet fogja föl: gyakorlati kivitel tekintetéből pedig, hogy először bíbornok-herczeg-prímás ő eminentiája, haza és nemzetiség szent ügyéért az aggkor bölcsességével s a fiatal érsek buzgalmával küzdő köztiszteletű előharczos, mint Drégel várának földesura, a szobor felállítására igényelt helyadásra, egyszersmind a rendezendő ünnepélynél vezérlői jelenlétre fölkéressék, vagy pedig, hogy magát egy általa kijelölendő egyházi egyén, mint helyettes által képviseltesse. 2-szor. A szobor alakzata, anyaga, fölírása, az ünnepély programja iránti részletes tervezet készítésére bizottmány neveztessék.”

A Szondi emlék részletes kidolgozására és kivitelezésére a kaszinói társulat választmányt hozott létre. A választmány törekedett a szobor-emlék felállítására szükséges pénzerő megszerzésére és a sajtó útján pedig az emlék iránti érdekeltség fenntartására.
A kibocsátott aláírási ívekből sokkal kevesebb összeg folyt be, mintsem azzal az emlék foganatosításához hozzá lehetett volna fogni. Az emlék-választmány által kibocsátott, s nagyrészt vissza sem érkezett “aláírási íveken” 1866. végén a Szondi-szobor összes pénzalakja alig haladta meg az 500 forintot.
A kaszinói társulat 1867. december 30-án tartott közgyűlésén úgy határozott, hogy Szondi emlékezetének kápolna-emlék állíttassék. Az indítvány egészen új helyzetbe terelte az ügyet. A kaszinói társulat még hosszabb ideig kitartott az eredetileg javasolt szobor-alak mellett, a választmányi elnök, s vele többen a kápolna mellett nyilatkoztak. Voltak akik a nekik megküldött röpiratért 5-10-20 forintot küldtek a társulatnak. Erzsébet királyné őfelsége 100 forintot küldött az emlék-választmány “kasszájába”. Az emlék-választmány Őfelségéhez intézett felirattal köszönte meg a kegyadományt. A választmány következő megvitatandó kérdése volt, hogy hol emeltessék a Szondi-emlék? A választmány három helyet jelölt ki: Ipolyságot, mint Hont megye székhelyét; Palánkot, mint Drégel alatt elvonuló pest-selmeczi országutat; és közvetlenül Drégel vára alatt, mint a hős elestének, halálának helyét. Mivel Szondi a legnagyobb valószínűséggel nem Ipolyság és nem is Hont megye szülötte, így nem látták indokoltnak azt az elhatározást, hogy az emléket a megye székhelyén emeljék. Véleményük szerint Palánkon is elvesztené az emlék azon varázsát, mely vonzaná az ismeretlen utast, a távoli vidékről zarándokoló honfit, magát a néptömeget. Egyrészt a már említett okok szólnak Drégel várának közvetlen szomszédságában emelendő emlék mellett. Másrészt itt esett el a vár védelmében Szondi, itt van közelében ellensége által készített sírja, itt beszél róla a néphagyomány. Miután döntés született az emlék helyéről, hátra volt még azon kérdés megvitatása, hogy milyen alakban emeltessék az?
A szobor alakja feltételezi a megörökítendő egyén személyiségének, arcképének ismeretét. Mivel Szondi személyiségét és hiteles arcképét nem ismerték, a választmány szerint egy eszményi alakot ábrázoló emlék történeti hitelességét vesztené. Ezért úgy döntött, egy középkori, a hazáért és keresztény vallásért elvérzett hőst egy “góth-styl” szerint épülő kápolna alakú emlék illeti meg, melyben Krisztus feszülete, s a falakat ékesítő drégeli ütközetet ábrázoló festmény és erre vonatkozó emlékfeliratok lennének.
A Szondi emlékének kápolnaszerű megörökítése nemcsak azért bizonyult jó gondolatnak, hogy az így századokig fennállana (a drégelypalánki parókia közvetlen felügyelete alatt), hanem célszerűnek látják materiális szempontból is: növelni lehet a Szondi-emlék pénzalapját, mely tekintetben lehetne számítani a katolikus kléruson kívül a helybeli és vidéki népre is, mely a szívesen ad és hagyományoz kápolnákra.
Az a körülmény, hogy Szondi György emlékezete némileg vallásos ünnepéllyé, a Drégel vára évenként búcsúhellyé válna, anyagilag időről időre jövedelmi forrást képezne az emlék fenntartási alapítványaira. Az 1868-i év volt az, mely általában véve úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben legtermékenyebbé vált a Szondi-emlék ügyére és sikerére.
Választmányi ülésen egyhangúlag elfogadott indítvány útján a Szondi-emlék-választmány tiszteletbeli elnökévé választották Simor János herczeg-prímást, Drégelyvár urát; tiszteletbeli tagjává Arany János költőt, Brach Ferenc barsmegyei főorvost, Horváth Mihály történészt, Ipolyi Arnold egri kanonokot és Lippert József prímási műépítészt.
Ipoly Arnoldnak a választmány jegyzőjéhez intézett levele és ajánlata folytán Lippert műépítészt kérik fel a tervezett Szondi-emléknek szobor vagy kápolna létesítése iránti szakvélemény közlésére és az összehasonlító költségek megállapítására. Levélben közölt szakvéleménye alapján, Drégely vára természeti fekvésénél fogva, s a tartóssági cél szempontjából a szobormű helyett a kápolna alakot tartott célirányosabbnak. Később egy általa készített kápolna tervrajzot is küldött a választmánynak, melyet az köszönettel fogadott.
Simor János herczeg-prímás miután elfogadta a választmány tiszteletbeli elnökségét, bejelentést tett, hogy a kápolna alakú emlék létesítésének esetére, minden szükséges anyaggal kész hozzájárulni a Szondi-emlékhez.
A következő pár év alatt a Szondi- emlékügy ismét szünetelt, részben a kaszinói társulat tagjainak véleménymegoszlása miatt az emlék alakjára nézve, másrészt az emlék-választmány elnökének távolléte miatt.
Az 1873. júliusában már elnöklete alatt tartott választmányi ülésen a egyhangúlag a kápolna alakot fogadták el. Egyidejűleg titkos szavazás útján három tagból álló végrehajtó bizottságot bíztak meg a Szondi-emlékkápolna helyének kiszemelésére, s a bizottság rendelkezésére bocsátották az emlék pénzalapját, mely mintegy 2000 forintot tett ki. Az emlék alakjára nézve nem volt több lényegi nézetkülönbség, mégis felmerült még egy-két akadály, mely az építést még pár évig hátráltatta. A főakadály az volt, hogy a herczeg prímás ajánlatának igénybe vétele mellett sem bírt a bizottság egy , a Szondi nevéhez méltó emlékre szükséges pénzerővel. Másik lényeges akadály volt, hogy a bíboros nem osztotta azok nézetét, akik az emléket Drégely várának hegytetőjére óhajtották építeni.
A végrehajtó bizottság november 3-án tartott ülésén a Szondi-emlék összes pénzalapját kamatokkal (2866 forint, 28 krt) együtt átadta a hercegprímásnak, felkérve őt az emlék következő év tavaszára való felállítására.
A bizottság a következő határozatot hozta:

-lehetőleg közel legyen Szondi elestének helyéhez
-olyan magaslaton emeltessék, mely távolról az utasoknak is szemébe tűnve, a hős iránti kegyeletet és lelkesítő megemlékezést felidézze a szemlélőben
– az emlék helye a hercegprímás kizárólagos tulajdona maradjon

A hercegprímás Lippert lovag által készített tervek közül egyet kiválasztva, felkérte Feigler Ignác pozsonyi építőmestert annak kivitelezésére. 1883 őszén a bíboros által kijelölt helyet megkezdődött a kápolna építése, melyet 1884-ben fejeztek be, s felszentelésére 1885-ben került sor. A hercegprímás az esztergomi takarékpénztárban elhelyezett összes pénzösszeget, mely a kápolna építéséhez állt rendelkezésre, az emlékválasztmánynak, illetve az emléket indítványozó kaszinói társulatnak visszaajándékozta (3083 forint és 66 korona).  A bíboros reflektált a kaszinói társulat eredeti javaslatára is, és Szondi hős szobrának tervét Kiss György által elkészítette, s Andrejka szobrász kivitelezése után a kápolnában állíttatta fel.
Az emlék-választmány az utókor számára “Szondi-emlékérmeket” készíttetett Gerl Károly pénz és éremvésnök által ezüst és bronz példányban. Arany példány csak egy vésetett az érsek számára. Az emlékérem egyik oldala – mely a várromot ábrázolja - Majer István püspök-kanonok, a másik oldala -mely a kápolnát- ifj. Rédly Sándor hontmegyei birtokos rajzai után vésték ki. Ezenkívül az emlék-bizottság felhívást tett hazai költőinkhez, hogy a helyszínen tartandó – egyházi és világi – ünnepélyre egy alkalmi költeménnyel járuljanak annak emeléséhez, s pályaversenyre hívta fel mindazokat, kik magukban erre költői hivatást éreznek. 
Az emlék-bizottság a kettős ünnepség alkalmából Drégeli emléklapot adott ki. A Kápolna fölavatásának alkalmára íródott Siposs Antal Szondi gyászdala című műve.
Szondi György emlékének dicsőítéséhez a honti nők is hozzájárulni kívántak. Nevükben Pongrácz Emma indítványozott egy zászló adományozását, melyet a bíboros engedélyével az emlék-kápolnában helyeznének el. A zászló a besztercebányai irgalmas nővérek által középkori kornéta alakja alapján készült el. Egyik oldalát “Magyarország védasszonyának” képe díszíti, a másik oldalon Hont megye címere van heraldikai hűséggel feltüntetve.
Az emlék-bizottság indítvány nyújtott be a kápolnában felállítandó szekrényről, mely “drégeli ereklyék” névvel Drégely várára vagy annak hősére vonatkozó tárgyakat tartalmazza.
1884. december 30-i kaszinói közgyűlésen az emlék végrehajtó bizottsága jelentést tett az eddig végzett munkákról. Határozatot hozott arról, hogy a választmány rendelkezésére álló pénzösszeg kamatait megyei kulturális, népnevelési célokra fordítja, s ezen pénzösszegből alakítandó alapítvány “Szondi-Simor” nevet viselje. Egyúttal felkéri Simor János hercegprímást a Szondi emlékkápolna ünnepélyes felszentelésére.
1885-ben szentelte fel a a kápolnát, mely hosszú évtizedeken keresztül a környék népeinek zarándokhelyéül szolgált. A II. világháború során a kápolna nagymértékben megrongálódott, melyet csak tetézett az a tény, hogy később az orosz lőtérhez került. Nagyfokú pusztulása miatt 1972-ben lebontásra került.
1896-ban Simor József hársfákat ültetett a kápolnához vezető úton.

fasorA kápolna eltűntével Szondi emléke nem tűnt a feledés homályában. 1992-ben Drégely vár ostromának 440. évfordulójára Drégelypalánk lakossága hódolva eltűnt idők szellemének Szondi emlékünnepséget szervezett. Ennek keretében került megnyitásra az az állandó kiállítás, mely elénk tárja Drégelypalánk történetét, valamint az arról eddig megjelent anyagokat. Az ünnepség megnyitására képeslapot bocsátottak ki, melyet kizárólag erre a célra készített egyedi bélyeggel láttak el. A Szondi-kápolna helyére haranglábat emeltettek, s a község emlékparkjában szarkofág őrzi Szondi György emlékét.

harangAz emlékünnepség 1992. július 4-e óta évente megtartják, mely mindig Drégely várának romjai között kezdődik, az ott elhelyezett emléktábla megkoszorúzásával.varmusor98d2001. júliusban a Katona vagyok én című táncjátékkal adóztunk a drégelyvári hősök emlékének.katonavagyok

Comments are closed