Pünkösd

Pünkösd

Drégelypalánkon az 1940-es évek előtt szokásban volt a pünkösdke-járás. Édesanyám osztálytársa, Margit néni elbeszélése szerint egy lányt felöltöztettek menyasszonynak, fejére koszorút tettek, egy fiút vőlegénynek öltöztettek és így megkezdték a pünkösdi királyné járást. A fiatalok megálltak az udvaron a konyhaajtó előtt és kettesével táncolni kezdtek, miközben ezt énekelték:

„Imi vagyon, imi vagyon piros pünkösd napja,
Hónap lészen, hónap lészen a második napja.
Pé-pő, pé-pő pép, kukorica pép, Pál mesterné lánya
Jól megfogjad, jól megfogjad a lovadnak szárát
Ne tapossa a pünkösdi rózsát.
Ihol jöve, ihol jöve Pál mesterné lánya
Violaszín a ruhája, gyöngyös koszorúja
Pé-pő pép, a menyasszony szép, Pál mesterné lánya.”

Ezzel a versikével házról házra jártak, és ahol énekeltek és táncoltak, tojást, vagy ritkább esetben pénzt kaptak ajándékba. A fiataloknak sokszor még cipőjük sem volt, mezítláb taposták a sarat. A Nemes udvarban lakott Juliska néni, akinek a tojásokat eladták és érte kapott pénzt annyi felé osztották, ahányan voltak.
Ez a szép népszokás is sajnos elmaradt az 1940-es években.

Ragács Imréné gyűjtése alapján

Comments are closed