Férfi viselet

Férfi viselet

Adatközlő: Molnár László sz. 1931.
Férfi viselet az 1930-as években.

A férfiak a fejükön kalapot hordtak ünnepi alkalmakkor, templomban. A fiatalok szürkét, barnát, a z idősebbek feketét. A kalapokat Balassagyarmaton szerezték be, a Fülöp kalapos mestertől. A hajukat rövidre vágatták, a legények nem növesztettek szakállt és bajuszt, de házasságkötés után már igen. A nős férfiak legalább a bajuszukat megnövesztették, ezzel is jelezve családi állapotukat. Az idősebb férfiak (50 év felett) arcán már szinte kötelező volt a szakáll és a bajusz.

Nyáron és télen egyaránt fehér vászon bőgatyát hordtak. A gatya alja rojtos volt, ráért a 3csizma szárára. A gatya korcába madzagot fűztek, azzal kötötték meg a derekukon. A gatya alja dísztelen volt, de ha egy legény udvarolt egy lánynak, az hímzett a gatya derékrészéhez egy kis motívumot. A férfiak a bőgatyát hétköznap az egyik felén hordták, ünnepen pedig kifordították és a másik felét viselték. A bőgatya alá alsónadrágként szűkebb szárú, rövid vászon nadrágot hordtak nyáron, télen ugyanolyat, csak a szára volt hosszabb, de még így sem ért be a csizma szárába. Mégpedig azért, mert télen a bőgatya szárát felkötötték a csizma szárához, hogy ne legyen sáros, s valamennyire még be is tűrték a csizma szárába. A gatya házilag készül. A vásznat maguk fonták, szőtték, s az anyagból szabták a ruhadarabot. Még a szükséges kendert is maguk termesztették, a nagy állomás mellett, a Hont felőli kenderföldeken. A felsőtesten viselt fehér ing szintén vászonból készült, egyszerű szabással, pálha és vállfolt nélkül. Kis gallérral végződött a nyaka, az ujja pedig mandzsettában. A nyaknál négy színes gombbal záródott, piros, kék, zöld gombokat varrtak rá, amelyeket „pingvin” gomboknak neveztek. Az ing derekát a gatya korcába tűrték, úgy hordták. Az ingre mellényt vettek, ami többnyire fekete posztóból készült, egyszerű szabással, díszítés nélkül, fekete gombokkal. Télen a mellényre 3/4-es, vagy 1/2–es bélelt posztó nagykabátot vettek. Az idősebbeknek többnyire sötét színű volt, de kedvelt volt a szürke, barna szín is. A módosabbak prémgallért tetettek rá. Olyan is előfordult, hogy az egyik gazda saját nagytestű kutyájának a bőrét készíttette ki, s terítette a nyakába gallér helyett. A mellkasára lógott a kutya feje és lábai is. A két világháború között a juhok bőrét kikészítették, rövidre nyírták és meleg bekecset készítettek belőle télire. Eleinte házi készítésűek voltak a bekecsek, később, a 40-es, 50-es években már tímárok által készített bekecseket vásároltak.

A lábukra télen csizmát húztak, amibe kapcába csavart lábukat dugták. Olyan is gyakorlat volt, hogy a nyúl bőrét puhára kikészítették, majd a kapcára csavarták a szőrös részt a láb felé fordítva, így „bőrkapcát” is viseltek. Nyáron csizmát csak ünnepeken hordtak, de akkor is nagyon kímélték. A templomba húzták fel, s mikor kijöttek a miséről, a vállukra akasztották a csizmát, s mezítláb mentek haza. Nyáron szandálszerű pántos bocskort hordtak, amit kapcába bugyolált lábukra tekertek rá. A kapca azért kellett, mert különben megizzadt volna a lábuk, s a bőr csúszóssá vált volna. A bocskort házilag készítették. Először elmentek a henteshez (Adler, Rónai), s elkérték az éppen levágott marha lábszáráról a bőrt. Máshonnan nem kaptak, mert a marhabőr értékes volt, a hentes el tudta adni. De a lábszár bőre éppen jó volt bocskornak. Akkorát vágtak belőle, hogy a talpukat körbeérje, s vékony bőrszíjakkal tekerték a lábukra. Ha kilyukadt, megfoltozták, majd hordták tovább.

Egy gyerek első osztályos korú volt, amikor először kapott csizmát. Ha kinőtte, tovább adta a kisebb testvérének, vagy más rokon gyereknek. Hétköznapra puhaszárú csizmát hordtak, ünnepre keményszárút. Ez utóbbi drágább, értékesebb volt, jobban kímélték. A csizmákat vagy csináltatták a csizmadia mesterekkel (Molnár Ferenc, Bizinger István, Merczel Ferenc), vagy vásárban szerezték be. Máté bácsi volt a „gumisuszter”, egyedül ő tudta a gumisarkú lábbeliken megragasztani a talpat. A keményszárú csizmához már nem vettek fehér vászongatyát, ahhoz már szövetből készült bricsesz nadrág dukált. A harmincas években már hordták ünnepre a bricsesz nadrágot is a férfiak. A színe elég változatos volt, fekete, szürke, barna.

Comments are closed