Állattartás

Állattartás

Adatközlő: Molnár László sz. 1931.

A gazdák juhokat, disznókat, marhákat, lovakat tartottak. A juhok trágyája nagyon értékes beolvasás0066volt, ezért ezt a szőlő trágyázására használták. A föld fölötti növények (paradicsom, paprika, karalábé, káposztafélék) trágyázására a disznótrágyát használták. Az érett trágya akkor volt, jó, ha „füstölt”, amikor felemelték a villával. A juhok és disznók alá ősztől tavaszig csak „aljaztak”, az állatok pedig a tél folyamán „összetépték” a trágyát, ami aztán tavaszon mehetett a földekre. Vetésforgóval művelték a földet. A frissen trágyázott földbe első évben gabonafélék kerültek, a második évben kapásnövények (karalábé, káposzta, paradicsom, paprika), a harmadik évben pillangósok (lucerna, lóhere, szöszösbükköny). Ahová nem jutott trágya, csillagfürtöt vetettek, majd amikor nagyra nőtt, lehengerelték. Ez volt a zöldtrágya. Zöldségféléket, hagymát is a harmadik évben vetettek. A kártevők ellen egyetlen permetezőszerük a rézgálic volt, ezt használták minden növényhez.

beolvasás0041A szántást 90%-ban ökrökkel végezték. A ló nem bírta a dimbes-dombos terepet, de az ökör mindent kibírt. Magyar tarka, szimentáli fajtákat tartottak, egy állat 6 mázsát is nyomott. Mindenféle nehéz munkára lehetett használni, szüretben, kapálóeke elé fogni, erdőre járni, szántani, fuvarozni.

A nyomtatásra lovat használtak. A gabona kévéket kör formában rakták körbe, kalásszal a kör közepe felé fordítva. A lovat középről irányítva egyre kisebb körben vezették körbe, így az fokozatosan „tépte le” a gabonát. Ha a föld nem volt elég kemény a munka elvégzésére, a tetejét felásták, ledöngölték vízzel. Ha ez sem volt elég, elmentek a vágóhídra, onnan hoztak vért, amit vízzel kevertek, s a földre locsolták. Az így ledöngölt föld már biztosan elég kemény volt.

A rozsszalmát kézzel, cséphadaróval verték ki, mert annak a szára elég hosszú volt a zsúptetők készítéséhez, ezért azt felhasználták tetőfedésre. A könnyen égő tetők miatt sok tűzvész pusztított a faluban. Hogy ezen változtassanak, a község adott pénzt a cserepezésre. Aki nem tudta kifizetni a cserép árát, az ledolgozhatta. Az 1900-as évek elején már volt hódfarkú cserép, de az nehéz volt a zsúptetős épületeknek.

Adatközlőnk dédapja bíró volt. Ő telepítette le az első vályogvető cigányokat a faluban, a Didiásnak ingyen telket adott. Voltak teknős cigányok, oláh cigányok is. Hiába próbáltak elmenni később a faluból, akiket itt anyakönyveztek, azokat más település nem fogadott be.
beolvasás0037

Comments are closed