Kiszehordás

Kiszehordás

Édesanyám nagyon régen mesélt nékem a régi szokásokról. Igen megragadta a figyelmemet a tavaszköszöntő, amit kiszehordással ünnepeltek Drégelypalánkon. A tél búcsúztatása és a tavasz köszöntése Virágvasárnaphoz fűződik. Régen az volt a szokás, hogy felöltöztettek egy szalmabábut, a kiszét. Az öltöztetésben minden lány részt vett, mert azt tartották, hogy aki a kiszét öltözteti, még abban az esztendőben férjhez megy.
Virágvasárnap délután valamelyik idősebb lány udvarán összejöttek a lányok, összehordták a kiszének való ruhát. Pásztor Istvánné Margit néni szerint a kisze ruházata: egy karót szalmával becsavartak, fehér fodros inget adtak rá, tetejére pruszlikot, a három kikeményített fehér alsószoknyára brokátszoknyát. A szalmafejre hajcsattal odatűzték a zsebkendőt és a tetejére az ördöglakatos kendőt.
A „féketőt” egy nemrégiben férjhez ment menyecskétől kérték kölcsön. Azt a lányt, aki nem vett részt az öltöztetésben, kidalolták. Miután felöltöztették a kiszét, az vitte először, akinek a házánál az öltöztetés történt. Menet közben sorban vitték a bábut a lányok egy rövid ideig, azért, hogy még abban az évben férjhez menjenek. Margit néni a következő versre emlékszik, amit a kiszehordáskor énekeltek a lányok:

„Haj, ki kisze, Ipóba,
Gyűjj be sódar fazékba.
A Mariska otthon ül,
a kiszének pentőt sző.
Ha megszövi, megvarrja,
a kiszére ráadja.”

A kiszét a drégelyi pataktól a fahídhoz vitték, ott levetkőztették, és a fabábut az Ipolyba dobták. Ezután az Ipolyban megmosakodtak, hogy szépek legyenek. (Azt tartották, aki nem viszi a kiszét, szeplős és ragyás lesz.)
A II. világháború előtti években, 1940 előtt ez a népszokás elmaradt, mivel kezdték szégyellni és babonának tartották.

Gyűjtötte: Ragács Imréné

Comments are closed