Kubinyi Ferenc: Drégel vára

Drégel vára

írta: Kubiny Ferencz

“Hol van a bércz és a vár felette,
Szondi melynek sánczait védette,
Tékozolva híven életét;
Honnan a hír felszáll s arczulatja
Lángsugárit távol ragyogtatja,
S fényt a késő századokra vét?”

Így kiált fel tűnődésében koszorús költőnk, kinek kedvencz hős-alakját képezé Szondi, a nagy a dicső – ki méltó osztálytársa vala a legfőbb dicsőségben: a hazáért való önfeláldozásban Zrínyinek, Dobónak s ki számíthatná elő mind őket, a hősöket, kiknek magasztos tetteivel telvék történet könyvünk lapjai?
Valóban, ha Szondinak nem is emelne az elismerő utókor emléket – dicsőült szellemének sugárzó halántékára már rég feltette a történelem múzsája a hősök babérkoszorúját.
Jerünk, keressük fel a helyet, mely Szondi drága vérét felitta….
A romokban heverő, hajdan erős drégeli vár egyik azon szent helyeknek, melyekhez nagy történeti emlékek vannak kapcsolva s melyek látására keblünket lelkesítő, valamint fájdalmas érzelmek töltik el.
Fekszenek düledező romjai Hont vármegyében, az Ipolyvölgy egyik magas, erdőivel benőtt sziklacsúcsán, Drégel-Palánk falutól negyed órányira, gyönyörű vidéken. Felülről tágas kilátás nyílik az Ipoly völgyére, melynek közepén, számtalan kanyarulatokban kígyózik ezüst szalagként, zöld rétek közt az Ipoly folyó.
Hogy ki építette legyen a drégeli várat és mikor, arról nem adnak történelmi kútfőink felvilágosítást.
A XIII. század második felében Drégel (Dragul) helységet Szelcseni Marót, Mátyás fia bírta, ki ezt, mint a hont vár alól felmentett szabad birtokot, a királytól nyerte volt adományban – minthogy azonban utóbb a hűtlenség ösvényére térve, a lázongó kunokhoz csatlakozott, IV. László király tőle azt visszavevé és híveinek a Huntpázmán nemzetségből eredett Ders és Demeter testvréseknek, Hunth fiainak adományozá, 1274-ben, s ezeket Drégel falu birtokába Byl-i Kemus, királyi biztos által, az esztergomi káptalan tanúskodása mellett, be is vezetteté. 1)
A Huntpázmán nemzetség azon időben nagy tekintélynek örvendett hazánkban. Egyik tagja, Buken gróf sógorságban állott IV. Béla királlyal minthogy II. András király egyik nővérének leányát bírta nőül – mint ez IV. Béla királynak és az esztergomi káptalannak 1260. évben kelt okleveleiből kitűnik, melyek szerint nevezett Buken gróf – anyjának, Erzsébet asszonynak, hozománya és jegyajándéka fejében négy csóközi falut adott volna át.
2)
Hont vármegyében több ága virágzott ezen nemzetségnek. kiterjedt birtokokat ismerve tulajdonuknak, Egy ág bírta Kóvárt, Nagy-Csalomiát, Kis-Csalomiát, Leszenyét, Szelényt, Apátit, – Hont, és Ribát, Lőrinczit stb. Nógrád vármegyékben ;- fent említett Ders és Demeter testvérek ágának pedig a litvai, másképp hradnuki (jelenleg csábrági) vár képezé törzshelyét, a hozzá tartozó uradalommal együtt, mely királyi adományok és vételek által egyre nagyobbodott.
Hogy 1274. évben, mikor t.i. nevezett Ders és Demeter Drégel falut nyerték, a hasonnevű vár fennállt-e már, adatainkból ki nem tűnik, de hogy tizenegy évvel később, 1285. évben már erős vár koronázta a drégeli várhegyet, látjuk a fentnevezett Ders és Demeter kört ugyanazon évben az esztergomi káptalan előtt létre jött osztályos egyességből, mely szerint egyrészről a litvai, másképp haradnuki várat, az ahhoz tartozó két Chabrad, Waralya, Cherg, Új-Worbuchm Damanyk, Alsó-Pomath, másképp Bekesteleke, Bagun, Chasyta, Perendfalva, Tapulcha, Legeu, Marouth, Sarlon másik Warabuk és Szuha falukkal együtt említett Ders – más részről pedig a drégeli vára és az ehhez tartozó két Drégel (Dragul), Bereche, Hunt, Vezke, Skalanya, Teser, Huruso, Jablonch és Pudknsan falukat nevezett Demeter nyerték osztály részül. 3)
Ezen birtokok közül Drégelt, Hontot és Legént nem sok idő múlva föntnevezett Ders és Demeter elveszték, minthogy azok birtokába IV. László király parancsa folytán Dobák fia Demeter a Dacsó család őse s ennek rokonai lettek az esztergomi káptalan tanúskodása mellett a király és az esztergomi érsek kiküldött biztosai által bevezetve 4) – úgy látszik azonban, hogy a Dacsó család sem maradt ezen faluknak sokáig birtokában, minthogy annak, hogy ezen falukat a következő századokban valamikor bírta volna, ezen család okleveleiben semmi nyomát nem leljük.
A drégeli várról a következő XIV. századból is emlékeznek oklevelek 5) és a XV. század első felében ezen vár a hozzá tartozó uradalommal együtt, királyi adomány folytán, az esztergomi érsekek birtokába került, kik az előbbeni kisebbszerű lovagvárat megnagyobbítva, erősséggé alakították át. 6) Történelmi szereplése azonban a XVI. század közepére esik, mikor ezen vár néma tanúja lett oly férfias önfeláldozásnak és hősiességnek, mely neki csakhamar történelmi nevezetességet kölcsönzött.

Ugyanis Szoliman török császár, mint János király özvegyének, Izabellának s a kis János-Zsimondnak pizabellaártfogója, már 1541. évben Budát hatalmába kerítvén, 1552-ben hatalmas seregeket küldött Magyarország többi részeinek elfoglalására s míg Amhat basa százhatvanezer emberrel Temesvárt, Lippát és Szolnokot vevé be, Ali budai basa északnak vezeté hadait, Nógrád, Hont s a szomszéd vármegyék erős várait elfoglalandó.
Ekkor már Drégelben királyi őrség létezett, s amint Ali basa számtalan fegyvereseivel az Ipoly völgyében előnyomult, fent a várban vitéz Szondi György és Berfalusi György valának parancsnokok. Az utóbbi azonban családja látogatása miatt a várból távol lévén, abban parancsnokul egyedül Szondi maradt, mintegy ezer fegyveresből álló őrséggel. 7)

A török kézre került Drégel negyven éven át nem is szabadult fel a török uralom alól. Mert a környéken tanyázó királyi hadak Teuffel Mátyás elhamarkodása miatt Palástnál szétveretvén – egyhamar sehonnét se jöhettek felszabadító seregek.

Ezen felül a törökök sem csak hogy Drégelt megerősíték, hanem lent az Ipoly közelében Palánk nevű
terjedelmes erődöt építvén, az ostromot felettébb megnehezíték.palankvar

     1593. évben azonban megfordult a szerencse, s a törökök, győztes keresztény fegyverek elől hátrálva, egymás után mind elveszték a negyven év előtt elfoglalt várakat. Mert amint Tiefenbach és Pálffy hadaikat, Majthényi László zólyomi, Pogrányi Benedek korponai és Fáncsi György bozóki kapitányok fegyvereseivel egyesítve, Füleket megvették, a környékbeli várak u.m. Ajnácskő, Somoskő, Divény, Kékkő, Hollókő, Buják stb. török őrizetei be sem várva őket, futásnak eredtek s üresen hagyták az őrizetükre bízott várakat. 8)
Hasonló sors érte Drégelt is, midőn t.i. Pálffy Miklós magyar hadaival 1593. évi deczember hó elején kemény hidegben, Drégel alá ért az Úr Isten – mint Thurzó György írja – úgy megrettentette a törököt, hogy az ép várost (Palánkot) meg nem gyújtván, üresen hagyta s a másik kastélyt (Drégelt) szintén otthagyva, felgyújtá ugyan, de a tüzet a magyar vitézek csakhamar elolták s a várban nem nagy kár esett. 9)
A nagy hideg miatt a magyar hadak Drégel alatt soká nem táborozhatván, Pálffy a drégeli és palánki várakban kapitányul Nagy Egyedet – Thurzó Nagy Ferenczet ir 10) – hagyta, maga pedig seregével Füzes-Gyarmat felé vonult tovább. 11)
Nagy Egyednek s a parancsa alatt állott őrségeknek nem sokára alkalmuk nyílt, vitézségüknek jelét adni – mert alig hagyta el Pálffy a vidéket s már is a következő évi január hó utolsó napján a törökök Drégel és Palánk alatt termettek, négy zászló-allyassal, mint Ortel feljegyzé – de a várbeliek által csakhamar szétverettek, lovakból és fegyverekből állott zsákmányt hagyva azok kezei közt. Ily kirohanások s apró csatározások különben Drégel, mint határ erősség környékén majdnem mindennaposak valának.
Nem sok idővel ez után Drégel Mátyás főherczeget fogadá be falai közé, ki seregével a nógrádi várat ostromló magyar hadak segítségére sietve, itt töltött egy éjszakát. 12)
1596. évben Vidffy Videt találjuk mint parancsnokot a drégeli erősségben, ki azonban csak rövid ideig viselhette ezen tisztséget, mert azon hadjáratban, melyet Miksa főherczeg ugyanazon évben az előnyomuló török császár, Mohammed ellen indított, ő is, mint drégeli várparancsnok részt vevén, a mezőkeresztesi ütközetben – okt. 26-án – midőn az eleinte megfutamodott törököket ő és Bory Mihály nógrádi várkapitány, a lovasság élén űzőbe vették volna s harczosaik a törökök által, a lovasság élén űzőbe vették volna a harczosaik a törökök által odahagyott tábor kincseit megpillantva, az üldözéssel felhagytak s a tábor fosztogatásához láttak – az időközben túlnyomó erővel visszatért törökök által mindannyian – Vidffy és Bory is – sok magyar, német és cseh főúrral és vitézzel együtt leölettek. 13)

nogradivar

A törökök azontúl gyakrabban jelentek meg Drégel alatt. Így írja Thurzó 1599. évi október 9-én: “a török álnokul tartja a frigyet, mert Drégelt és Nógrádot ostrom alá fogta, de még nem lövik – a tar váltig rabol” … mindazáltal Drégelt és Palánkot az 1606. évi zsitvatoroki békekötés továbbra is Ferdinánd király birtokában hagyta, s mint egymást támogató erős végvárak országgyűlési rendeletek folytán időről-időre közerővel erősíttettek meg, mint erről az 1608. XV. 1613. VIII. – 1622. XXIII. – 1635. XC. – 1647. CLIII. stb. törvénycikkek tanúskodnak.
1649. évben a drégeli és palánki erősségek csel által ismét török kézre kerültek, mert az alatt míg a török császár követe Bécsben időzött, hogy az addig tartott békét megújitsa – a budai törökök egy kalandos csapata, éji csendben, a várat őrizeteitől nem is sejtve, hágcsókon a falakat megmászta s az őrségeket részint felkonczolva, részint rabságba ejtve, mindkét erősséget elfoglalá – mi aztán heves kifakadásokra szolgáltatott okot Bécsben s a török követ külön küldött által tudatá is a budai basával Ferdinánd király neheztelését – de a budai basa kész volt a felelettel: hogy Forgács itt, Zrinyi amott nyugtalankodnak, s ő Drégelt visszatorlás jogán foglalta el – s ez azontúl török kézen marad mindaddig, míg a törökök az országból, tehát innét is kitakarodni kényszerülvén, Drégelt és Palánkot fölégették és elpusztították.
A palánki erősségnek nyoma sem maradt – a drégeli várnak részben még fennállanak falai – de elnémultak azok körül a fegyverek csörömpölései s a haldoklók nyögései, – csak a szél üvölt olykor odafen s e szent hely látogatója sóhajtva kiálthat fel ihlett költőnkkel:

“Puszta vagy ó kiomolt vér szent helye! néma homály leng
Vad bokor árnyaiban szirteid orma felett.
Ah de romod tetején az örök hír égi virága
Csillagi fényében századok óta virul.”

elvalaszto

1) Árpád-kori új okmánytár, IX. köt. 54-55 II., hol hibásan áll Dragus – Dragul helyett vissza
2) Árpád-kori új okmánytár VII. köt. 535 ée 543 II. vissza
3) 1369. évben László nádor által átírva; – a br. Nyáry család levéltárában vissza
4) Árpád-kori új okmánytár IX. köt. 563-564. és 572-573 II. vissza
5) Fejér. Codex dipl. Tom. VIII, Vol, 4. 626. 1. és Tom IX. Vol. 3. 674 I. stb vissza
6) Bél. Not. Hung. IV. köt. vissza
7) A Szondi album nem közli a cikk ostromot taglaló részét - a szerkesztő vissza
8) Istvánffy. Hist. Liber XXVIII. vissza
9) Thurzó György levelei, L. 42.1. vissza
10) Thurzó György levelei, L. 43.1. vissza
11) Istvánffy. Hist. Liber XXVII. vissza
12) Istvánffy XXVIII. könyv vissza
13) U. ott. XXX. könyv vissza

Comments are closed