Természeti értékek

Természeti értékek

Drégelypalánk az Északi-középhegységben, Nógrád megye északnyugati részén, a Középső–Ipoly-Völgy kistáj területén helyezkedik el. A településnek délről az Észak-Börzsöny 400-500 méteres vonulatai állják útját. A települést északon az Ipoly, dél felől a Kálvária, a Hajdú-hegy, a Kis-hegy és távolabb a Börzsöny határolja.
A gazdag történelmi múlt emlékei mellett sok látnivalót kínál a táj szépsége, a természeti értékek sokasága. Az országhatár mentén kanyargó Ipoly folyó ártere a Duna-Ipoly Nemzeti Park legszebb része. Élőhelye kiveszőben lévő fajoknak, növény- és állatvilágnak.

Ipoly-völgye: az Ipoly madarmegfigyelo_119 (web)Magyarország egyik legszebb, helyenként még vad folyója, viszonylagos érintetlenségét, szabályozatlanságát a magyar-szlovák államhatárnak köszönheti. Rendkívül fontos vizes élőhely, amely a Délről – Északra, illetve a visszafelé vonuló vízimadár fajoknak nyújt átmeneti táplálkozó és pihenőhelyet. Látványosabb a tavaszi vonulás, mert ekkor, a rendszerint kiöntő Ipoly nagy kiterjedésű réteket áraszt el, a hegyek hó olvadék vízével, tavakká változtatva azokat. Emellett több védett, fokozottan védett faj számára költő helyül is szolgál.
Az Ipoly Balassagyarmat és Hont közötti szakasza több mint egy évtizede a Duna-Ipoly Nemzeti Park védelme alatt áll. A terület értékét tovább erősítik a nemzetközi egyezmények, mivel az Ipoly-völgy Ramsari Terület amely a vonuló vízimadarak élőhelyeit hivatott megőrizni, valamint egyike a Natura 2000 hálózatba tartozó különleges madárvédelmi, illetve kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területeknek. A folyó völgye egyike az úgynevezett Fontos Madárélőhelyeknek, vagy más néven IBA területeknek. E nemzetközi védelmi kategóriából 54 terület található az országban. Ezeket szakmai, tudományos alapon a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület jelölte.

A Hont és Ipolyvece közötti Ipoly folyó szakasz ritkaságnak számít hazánkban, ugyanis ősi állapotát nem nagy mértékben változtatta meg az ember. A vidékre jellemző tájképi formák és a különleges állat- és növényvilág a rendszeres áradásoknak köszönhetően maradtak fenn. Az Ipoly meanderei itt a legfejlettebbek, az éles, patkó alakú kanyarulatok, a mederbe belógó gyökerek sajátos hangulatot árasztanak. A folyó parton természetes fűz-nyár ligetek, a pangóvizes területeken égerligetek találhatók.

Az Apródok útja tanösvény Drégelypalánktól 8 állomáson végighaladva Drégely váráig megismerteti a látogatókat a falu helytörténeti értékeivel, patakok és erdők élővilágával, a Börzsöny forrásaival és végül a vár történetével. A várat, miután hadászati jelentősége megszűnt, a környék kőbányának használta a romok építőköveit és lakóház, templom, kerítés lett belőlük. A hegytetőt benőtte az erdő és alig lehetett az egykori vár körvonalait felfedezni.


Csadó-tanyai madárles

Az „Örökségeink útján” zöldút egyik állomása. A területet az Ipoly völgyre vonatkozó összes védettségi kategória érinti. Legfőbb különlegessége, hogy mélyebben fekszik a környező területeknél, ennek köszönhetően a völgy nagy részével ellentétben egész évben víz alatt áll. Ezen adottsága miatt itt a vízimadár fajok nem csak átvonulnak, hanem egy részüknek költőhelyéül is szolgál. A megfigyelőről jól látható mocsárban nádas, gyékényes, sásos területek és nyílt vizek mozaikosan váltják egymást, amely változatosság a fajok sokféleségében is megmutatkozik.

madarmegfigyelo_30 (web)
A terület madárvilága:

Vonulási időszakban megfigyelhető gyakori madárfajok: nagy lilik, barát réce, csörgő réce.
Vonulási időszakban megfigyelhető ritka madárfajok: daru, kis kócsag, kendermagos réce.
Fészkelési időszakban megfigyelhető gyakori madárfajok: szárcsa, tőkés réce, nagy kócsag, szürke gém, bakcsó, kis vöcsök, barna rétihéja, vízityúk.
Fészkelési időszakban megfigyelhető ritka madárfajok: énekes hattyú, cigány réce, hamvas rétihéja.

pefff


Szondi hársfasor

A várvédő hősök emlékezetére elsőként Simor János érsek 1885-ben kápolnát építtetett a hársfasorfeltételezett sír felett. Majd 1896-ban, a millennium évében hársfákat ültetett a Szondy kápolnához vezető út mentén és a kápolnát övező területek köré. Az idő vasfoga kikezdte és ezért 1975-ben lebontották a kápolnát. Az elültetett hársfákból napjainkig még 137 db megvan. A legkisebb 100cm, a legnagyobb 340 cm törzskerületű. Az elültetett kis- és nagylevelű hársfák az ország különböző részeiből származnak. Ezzel is azt kívánták kifejezni, hogy az egész ország hálás emlékezetének és a hősök tiszteletének jelképe ez az emlékfásítás. 1992. július 4-én az emlékhely szélén egy kopjafát és haranglábat állított fel a kései elődei tiszteletét talán kicsit megkésve ápoló utókor. A kopjafa szövege:
„Szondi György és hős katonái emlékére állította a hálás utókor nevében Palánk lakossága és a Szondi Ipariskola.” 1992. VII. 4. – Az emlékállítás időpontja.
Sajnos a vandalizmus számára ismeretlen fogalom a hála, a nemzeti büszkeség, az ősök tisztelete. A haranglábról azóta eltűnt a harang.
A Szondi-hársfasor kultúrtörténeti és növénytani védett természeti érték.

 

Lipták Zoltán fotói

Comments are closed