Szent Iván napja

Szent Iván napja

Szent Iván napja –június 24 – a szerelem tüze

Nagyanyám elbeszéléséből emlékszem a Szent Iván napi tűzgyújtásról és tűzugrásról, ami lényegében leányszokás volt. A szerelem tüzéről beszélnek a hagyományok, ami a párválasztás, a férjhez menetel érdekében történt. Szent Iván napja előtti vagy utáni vasárnap este , amikor már sötétedett, a lányok kimentek a drégelyi Kisállomás feletti rampás oldalra, s ott az oldalon gallyakból, szőlővenyigékből tüzet gyújtottak. A tűzgyújtáshoz szalmát és gyufát vittek magukkal. Amikor a tűz égett, körülvették és csúfoló nótákkal a falu összes leányát és legényét kiénekelték.
A lányok ünneplő ruhába öltöztek, mikor a tűz már lejjebb lohadt, felfogták a szoknyájukat, hogy meg ne gyulladjon, és egyenként sorban átugrották a parazsat.
A leányok nagyon várták ezt az alkalmat, a legények gyakran mondogatták: „Szent Ivánra kidalolunk benneteket.” Előfordult az is, hogy ha valamelyik fiatal legényt nem azzal a leánnyal dalolták ki, aki neki tetszett, akkor a legény megharagudott, és csúnya magyar szokás szerint káromkodott a lányokra. Egész éjjel nótáztak, hogy a falu visszhangzott tőle. Valószínűleg a Rákóczi indulóval zártak.
Ez a szép népszokás feltehetőleg az 1925-1930-as években elmaradt.

 Ragács Imréné elmondása alapján.

 

Comments are closed