Lakodalom

Lakodalom

Drégelypalánkon az 1930-1940-es években nagyon sok házasság köttetett. Egy évben 20-30 között volt a házasságkötések száma. A házasságkötésnek voltak hagyományai azokban az időkben.

A lakodalom előtt egy nappal a vőfélyek jártak hívogatni a következő versikével:

„Dicsérjük a Jézust, Édes Megváltónkat,
Békét és nyugalmat!
Illő alázattal engedelmet kérünk,
hogy ide a házba belépni merésszünk.
De a járatban megbízva lettünk, hogy
a tennivalót méltóképp teljesítsük.
Tisztelt családi köz, e kérésünk volna,
amely magában foglalja,
hogy a holnapi napon kezdődik egy víg nap,
Erzsébet és László házasságra lépnek,
és tartanak egy víg ünnepséget.
Kérjük ezért tisztelt háznak népét,
Meg ne vessék kegyes kérésünket,
jöjjenek el a holnapi lakomára.

 A mi vőlegényünk és menyasszonyunk
öröme napjára 11 órára.”

Dicsértessék a Jézus Krisztus.

Az ebéd felszolgálása közben a vőfély a következő versikét mondta:
„Ez a leves olyan forró, mint a tűz, aki ebből eszik, az már egy sem szűz.”

 A leveshús felszolgálásakor hangzott el:
„Itt hozom a gyenge borjúhúst tormával, aki csak egy esztendeig járt az anyjával.
Gyengesége miatt már a szénát nem elvitte, csak a darát nyeldeste.”

A töltött káposzta felszolgálásakor hangzott el a következő mondóka:
Érdemes vendégek, nem üresen jöttem, egy tál káposzta van a kezemben. A gazdasszonyunk belefőzte a disznónak a farkát meg a tagját, most leteszem az asztalra, hogy a vőlegény vegye ki a farkát.”

Szokás volt az ebéd végeztével kásapénzt szedni a gazdasszonyoknak.
Amikor a ludaskását megfőzték, a gazdasszony bekötözte a kezét, majd a vőféllyel együtt körbejárták az asztalokat, és a következőket mondták:
„Kedves Vendégek! Nagy baj történt a konyhába, a gazdasszonynak a ludaskása keverése közben megégett a karja. Az orvos bebugyolálta. Mindenkit kérek, hogy vegye e lő a bugyellárisát, és a tányérba tegyen egy-két krajcárt, hogy kifizethesse az orvosát.”1935.a

Vacsora közben már az elfogyasztott sok-sok jótól és italtól a következő pohárköszöntővel köszöntötte a násznépet a vőfély:
Öt akós hordó borral legyen tele, ha vesztemet érzem, abba ülje bele, kitátom nagy számat, folyik a jó bor belé, lelkem az angyalok viszik az ég felé.
Visznek az égbe az angyalok, minta dukát. Szent Péter pedig a kapuban szalutál. Uram, ezt a jó borivót vedd be kegyelmedbe, ki éltében a csizmáján a vizet sem tűrte.”

A lakodalommal kapcsolatos mondókákat volt vőfélyek és idősebb asszonyok elbeszéléseiről gyűjtötte Ragács Imréné.

 

Comments are closed